A jósnő

A rózsadombi villa szerényen húzódott meg a többi emeletes palota között. A távirányítású kapu fölött apró réztábla jelezte, hogy a jósnő praktizál. Nem szerette a feltűnést, ezért annak ide-jén a kert hátsó oldalában kisebb parkírozót építtetett, hogy előkelő vendégei diszkréten félreállhassanak kocsijukkal. Szándéka ellenére azonban néhány hónap elteltével már az egész környék tudta, hogy a jósnő hatalmas forgalmat bonyolít. Még a hatóságok és a rendőrség is foglalkozott az üggyel, de hogyan, hogy nem, a téma elcsendesedett. Talán azért, mert néhány "fejes" is rendszeresen odajárt jósoltatni. így aztán a praktizálás tovább folytatódott.
– Fáradjon be, nagyságos asszonyom! – szólt a jósnő udva-rias mosollyal, miután Juszuf – a keleti származású háziszolga – bevezette a vendéget. – Most elmehetsz! – intett a férfinak, majd leült az érkezővel szemben lévő széles kanapéra.
– Köszönöm! – szólt Melinda, a sznobok módjára illedelmes úri feleség. – Egy kedves barátnőmtől kaptam meg az ön címét – folytatta magyarázkodva. – Laura nagyon meg van önnel elégedve.
– Hát istenkém, aki őszinte hozzám, és el tudja fogadni a módszereimet, annak tudok segíteni – válaszolta nem titkolt büszkeséggel az ötven körüli, csadorba öltözött asszony. -
– Mondja el, mi járatban van?... De csak őszintén!
Melinda még feszengett egy darabig, gyűrögette szoknyája
szélét, a gombjait babrálta, aztán végül is belekezdett.
– Tudja, az én férjem magas beosztású vezérigazgató. Rendkívül elfoglalt ember. Számomra már alig jut egy kis ideje. Hétről hétre, hónapról hónapra csak politizál, értekezik, utazik, így aztán az otthoni kötelességét folyton elmulasztja.
Melinda hirtelen megakadt a felsorolásban, mint aki bánja már, hogy egyáltalán belekezdett.
– Csak bátran!... Folytassa! – szólt a jósnő, mélyen a sze-mébe nézve, s arannyal teleaggatott ujjait végigsimította páciense homlokán.
A nő ettől ismét felbátorodott, s valami különös, megnyugtató melegség öntötte el. Agyában átvillant mindaz, amire barátnője tegnap figyelmeztette: "Meglátod, ennek a jósnőnek delejes ujjai vannak! "
Akkor még nem értette egészen, hogy ez mit is jelent, de azt már érezte, hogy a jósnőben megbízhat.