Sütiárus 2. rész

Eljött a másnap, izgatottan vártam az előző nap folytatását. Kikeltem az ágyikómból, letusoltam, megreggeliztem, felöltöztem és nyomás sütit árulni.
Gondoltam nem egyből megyek a tegnapi házhoz, előbb adok el pár dobozzal a finomságból.
Úgy is volt, becsengettem sok helyre korán reggel és majdnem mindet eladtam, azért tartottam magamnál pár félretett dobozkát. Nehogy a tegnapi nagyon kedves csaj éhes maradjon.
Elérkeztem ay ő házukhoz, remegő térdekkel mentem az ajtó felé hogy becsengessek. Lassan odaértem és félve ugyan de jeleztem hogy megjött a süti.
Dobogás és futkosás hallatszott bentről. Na mondom szép megint én ébresztettem fel, tuti ki lesz akadva most.
De nem úgy volt. Jól fésülten felöltözve nagy mosollyal az arcán nyitott ajtót.
– Sziaaaa drágaaaa – kiáltott fel mikor meglátott.
– Szia neked is – teljesen elpirultam.
Szó szerint berángatott és hellyel kinált. Leültünk a kanapéra az előtérben és beszélgettünk.
– Tegnap nagyon jól esett az amit csináltunk, remélem neked sem volt rossz.
– Viccelsz? Nagyon is élveztem. Bocsi hogy nem jöttem hamarabb de gondoltam ma nem keltelek fel korán.
– Ááá semmi vész, már fent voltam reggel, hülye osztálytársam hivott telón. – mérgelődott.
– Ne idegeskedj az nem tesz jót a szépségednek. – fogtam meg a kezét.
Teljesen elpirult a csaj, felpattant mint akit puskából lőttek ki és elviharzott. Visszakiáltott hogy azonnal jön.
Én meg mint a jókislány ott ültem sütivel a kezemben.
– Itt is vagyok. – huppant le mellém egyből.
– Már majdnem hiányoztál ám. – pici mosoly.
– Na neee, de figyu ezt neked vettem tegnap miután elmentél. Tessék. – egy pici ajándéktáskát
nyomott a kezembe.
– Wow, én nem is tudom mit mondjak, nem készültem. – nevettem fel.
– Nyisd ki csak bátran. – kuncogott.
Kinyitottam és ami benne volt attol ledöbbentem de egyből el is nevettem magam.
– Egy bugyi? – kérdeztem könnyesre röhögött arcal.
– Igen, tegnap nem volt rajtad és gondoltam megleplek vele. Remélem egyezik a méret, és hogy
tetszik a szine.
– Igen ekkora a méretem és nagyon szép. De ma van rajtam bugyi.
– Lehet nem sokáig. – kacsintott rám sejtetően.
– Igen, mire gondoltál?