A Csere(IN)diák

A történetem ne nyúlik régebbre, mint négy évvel ezelőttre. Egyetemista lévén és a mindenféle oktatásügyi változtatásoknak köszönhetően megtudtuk, hogy a másodfokú képzés befejezése előtt majd szükségünk lesz egy nyelvvizsga is.
Még csak másodévesként csaptam hát bele a "lecsóba" és kezdtem meg tanulmányaimat az egyetem mellett egy igen kis kedves és hangulatos nyelviskolában. Mivel elég jól haladtam, csakhamar magaménak tudhattam az első fokot. Azonban sajnáltam, hogy itt be kell fejeznem a képzésemet és úgy határoztam, hogy maradok a következő szintre is. Ekkor azonban hatalmas sokkhatás ért, mivel egy másik tanárhoz kerültem, aki egy amerikai lektor volt. Ebből kifolyólag egy "nyö-t" sem beszélt magyarul sem semmilyen más olyan nyelven, amiket én elsajátítottam az évek alatt.
Mitagadás el is érték a kitűzött célt, mert mindenki, aki a csoportba tartozott akadály nélkül vette a következő szintet a vizsgán. Persze ez nekem hatalmas dicsőség volt és örültem annak, hogy egy újabb nyelv van a tarsolyomban. Eközben természetesen egyetemi életem is valahol egy mérföldkőhöz közeledett és a Bc. Diploma után felvételt nyertem a mesterképzésre is. Ekkor jött a hír, hogy egy csereprogram keretén belül több helyre, országba lehet menni illetve pályázni ezekre a kiváló egyetemekre. Amikor elkezdtem keresgélni a listán megakadt a szeme egy amerikai egyetemen, amiről már sokat hallottam, és hát kinek ne lenne a szíve vágya az, hogy olyan emberektől tanulhasson, akik az archeológia atyai.
Ezen felbuzdulva adtam be a pályázatomat, amit kisvártatva jóvá is hagytak. Ekkor kezdődött el az amire álmomban sem gondoltam volna.
A apot, amikor magam mögött hagytam családomat, barátaimat és szülőhazámat soha nem felejtem el. Nehéz volt és a repülőn pár alkalommal meg is telt könnyel a szeme, de nem volt mit tenni. Itt volt az alkalom és végre olyan helyen lehettem, ahol nem kellett azt sem szégyellenem esetlegesen, hogy nem csak a lányok érdekelnek, hanem a srácok is.
(... )
Egy nap, amikor éppen a geológiai elemzéseket és ezek természetéről olvasgattam, amikor a fa tövénél megjelent egy borzasztóan sármos és karizmatikus pasi. Körülbelül 185-190 centi lehetett, szép deltáján, izmos karjain csak úgy feszült az ing, több lehetett, mint 100 kiló, de szín izom. Gyönyörű szénfekete haja és fekete szemei voltak. Köszönt és megkérdezte, hogy leülhet-e. Erre én igennel feleltem.
– Ugye te nem idevalósi vagy? – hangzott a kérdés.