Nagy dákó

Végigpöfögtem a vaskapun, végig az aszfaltozott kocsiúton, mely egyenesen a Bisbey kastély hatalmas bejárati ajtaja elé kanyarodott. Itt aztán kikászálódtam a tragacsomból és
felpillantottam arra az építészeti förmedvényre:
két komoran meredő emelet volt vörös téglából, bronz vízköpőkkel, a homlokzatot déli stílusú gót oszlopok támasztották, melyek úgy festettek, mint egy csúf ábrázatból vigyorgó rothadó fogak. A nagy válság idején igazi fényűzés volt ez... hiába, mióta felfedezték az olajat Los Angeles medencéjében, egypár szerencsés kiválasztott igencsak gazdag lett, miközben a többség munkáért kuncsorogva állt sorba a munkaközvetítő irodák előtt.
Ügyet se vetettem a díszes rézkopogtatóra, ehelyett keményen dörömböltem öklömmel az ajtón. Egy inas kísért végig a csendes és hűvös márványburkolatú előcsarnokon, majd fel a kanyargós, vörös bársonnyal borított lépcsőn a kastély úrnőjének második emeleti dolgozószobájába.
Etta Bisbey... így hívták a hölgyet. Ott ült egy súlyos tölgyfa íróasztal mögött, melyen a Titanic húsz túlélője is elfért volna a vízen lebegve. Most felállt, sasszézva kerülte meg a jókora politúrozott bútordarabot, aztán közszemlére tette mindazt, amivel a sors megáldotta. És hát barátaim... Az bizony nem volt semmi! Nagy, kerek mellei úgy feszítette gyöngyfehér blúzának gombjait, hogy majd lepattantak. De testének többi része sem volt piskóta. Az arca csinos, koromfekete haját művészien fogta össze a feje tetején. Darázsdereka volt és igencsak formás, karcsú lábikrák és csábos bokák villantak elő zafírszínű szoknyája alól.
Megráztam kinyújtott kezét. – Említette a telefonban, hogy szeretné, ha megkeresnék valamit – kezdtem hivatalos hangon, miközben majd kiesett a szemem. Kalapomat a lágyékomra szorítottam, nehogy nyilvánvalóvá váljék a látvány okozta fejlemény.
– Igen, Mr. Polk – felelte Mrs. Bisbey. – az egyik... műtárgyamat... lopták el. Én pedig vissza akarom kapni. – Azzal torkára szorította két kezét, majd lecsúsztatta két mellére.
Hangja és viselkedése kissé mesterkéltnek tűnt megítélésem szerint. Jó fogást szimatoltam.
– Ön színésznő? – kérdeztem, szemmel láthatólag jó benyomást téve rá whiskytől edzett éleslátásommal. Ugyan melyik csaj nem volt éppen aktív vagy volt színésznő ilyen ágyba csalogató testtel a napsugaras és bűnre csábító Los Angelesben, különösen egy olyan olajmilliomos özvegyeként, akinek életében ráncosabb volt a farka állva, mint lógva?