Az elcserélt szerető esete

A Hotel Sabbie d'Oro a Tarvisio és Velence között fekvő kisvárosban, Portoguaróban állt, pontosan a centrumba vezető szélesebb utca és az autóút kereszteződésénél. Már kora februártól, november végéig a hotel előtt, nagy kőedényekbe ültetett leander bokrokkal szegélyezett teraszon színes napernyők és üde abroszokkal megterített asztalok hívogatták az utazókat. A forgalom jó volt, és a tulajdonosa egy fiatal és csinos özvegy, Maria Anunziata, ha nem is fényűzően, de szerényen megélt belőle. Szüksége is volt a jó jövedelemre, mert egyetlen lányát, aki nemcsak szép, hanem okos és tehetséges is volt, taníttatni akarta, mégpedig egyetemen.
Ahogy múltak az évek, az autóút helyett autópálya épült, ami elkerülte a várost. A centrumba vezető utcát kiszélesítették, és az Elöljáróság megtiltotta Maria Anunziatának, hogy a terasznak helyet vegyen el a járdából. Bár Maria Anunziata számtalanszor adott be mindenféle beadványt, újból és újból elutasították. A hotel kezdett rosszul menni, úgy tűnt, a vidám terasz vonzotta a látogatókat. Maria Anunziata végső elkeseredésében a következő tavaszon – engedély nélkül – kitette asztalkáit, és ekkor ismét fellendült a forgalma.
Egy délután feketehajú, világos vászonöltönybe öltözött férfi kereste az özvegyet. Maria Anunziata ismerte, Guido Castellani volt, az adófelügyelő, a Városházán dolgozott. Úgy hírlett róla, nagyhatalmú férfi. De Guido Castellanit, természetesen csak a háta mögött, a város bikájának is nevezték, bár lehet, hogy a férfi nem sértődött volna meg az elnevezésen, mert minden szemrevaló nőt lekapott a tíz körméről, olykor a csábításhoz hivatali hatalmát is használva. Ugyanakkor nevették is a kisvárosi donjuant, mert Guido amilyen nagylegény volt idegen nőkkel, annyira félt a feleségétől, a jól megtermett, kövér, kardos természetű Toniától.
– Jó napot! – ballagott a szállodai recepcióhoz Castellani, és kidüllesztette mellkasát, hogy elterelje a figyelmet már túlságosan domborodó pocakjáról, miközben szívdöglesztő pillantást vetett Maria Anunziatára. – Az Elöljáróság nem adott engedélyt a teraszra. Sürgősen takarítsd el az asztalaidat, mert büntetést is kiróhatok rád! Vedd a jóindulatom jeléül, hogy eltekintek tőle, ha kiüríted a járdát!