A meetingen

Munkámból adódóan több projektben is részt veszek, ezért többször is utazom évente külföldre. Az utazások főként a munkára koncentrálnak, de azért néha-néha lehetőséget teremtenek egyéb non-business dolgokra is.

A legutóbbi ilyen út alkalmával egy közeli nagyvárosban tartottunk projekt találkozót. Több magyar kolléga is részt vett a rendezvényen, amely a szokásos mederben zajlott. Regisztráció, délelőtti fejtágítás, ebéd, kávészünet, majd a délutáni elköszönés. Nem az este beülünk , és mindenki a másik ágyában köt ki találkozó volt, mint ahogy máskor sem. Történetem lényege az ebéd alatt zajlott. Az ilyen projektek során mindig figyelnek a szervezők, hogy a különböző országok résztvevői egymások mellé kerüljenek, és ne legyenek érezhetők az országhatárok az asztalnál. Viszont a magyar leleményesség mindig megmutatkozik, mert bár magyar ember evés közben nem beszél, de azért lehetőség szerint azt magyarul teszi.
Szóval kialakult egy jó kis magyar asztal, ahol a projekt, illetve hasonló lehetőségek kerültek terítékre a finom ebéd mellett.

Az egyik magyar kolléganő már többször is szemet szűrt nekem. Szőke rövid haj, formás fenék, arányos mellek, kedves, okos arc, jó humor stb... ja és két , meg egy férj.
Nem mondom, hogy szikrázott körülöttünk a levegő, de elég sokszor elkaptuk egymás pillantását, és ment a kamaszkorból jól ismert szemezés. Én is párkapcsolatban élek, egyikünk sem tett egy lépést sem a másik felé, de azért mindig birizgálta a fantáziámat a nevezett hölgyemény.

Az ebéd vége felé gondoltam felkeresem a WC-t, megkérdeztem a szomszéd srácot, hogy hol találom, mire ő is felpattant, hogy neki is kell, jön velem.
– Vonuljunk együtt? – kérdezte.
– Persze, V alakba dél felé... – játszottam a humor heroldot.
– Erre parancsoljon uram, erre fáradjon.
– Köszönöm szépen az útbaigazítást hölgyem – mentem bele a játékba.
Lépcsőn le, balra. Itt sajnos elváltak az útjaink. Amíg a dolgom végeztem többször is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha bejönne és bezárná maga mögött az ajtót. Figyelmeztetnem kellett magam, hogy hagyjam abba, mert álló farokkal elég nehéz lesz .
Kézmosás után gondoltam megvárom a hölgyet, ha már együtt jöttünk, menjünk is együtt vissza.
Kijött a mosdóból, és a szemüvege mögül huncutul mosolygott rám.
– Mi történt?
– Semmi különös, csak jó kedvem van – feleli.