A meetingen

Munkámból adódóan több projektben is részt veszek, ezért többször is utazom évente külföldre. Az utazások főként a munkára koncentrálnak, de azért néha-néha lehetőséget teremtenek egyéb non-business dolgokra is.

A legutóbbi ilyen út alkalmával egy közeli nagyvárosban tartottunk projekt találkozót. Több magyar kolléga is részt vett a rendezvényen, amely a szokásos mederben zajlott. Regisztráció, délelőtti fejtágítás, ebéd, kávészünet, majd a délutáni elköszönés. Nem az este beülünk borozni, és mindenki a másik ágyában köt ki találkozó volt, mint ahogy máskor sem. Történetem lényege az ebéd alatt zajlott. Az ilyen projektek során mindig figyelnek a szervezők, hogy a különböző országok résztvevői egymások mellé kerüljenek, és ne legyenek érezhetők az országhatárok az asztalnál. Viszont a magyar leleményesség mindig megmutatkozik, mert bár magyar ember evés közben nem beszél, de azért lehetőség szerint azt magyarul teszi.
Szóval kialakult egy jó kis magyar asztal, ahol a projekt, illetve hasonló lehetőségek kerültek terítékre a finom ebéd mellett.

Az egyik magyar kolléganő már többször is szemet szűrt nekem. Szőke rövid haj, formás fenék, arányos mellek, kedves, okos arc, jó humor stb... ja és két gyermek, meg egy férj.
Nem mondom, hogy szikrázott körülöttünk a levegő, de elég sokszor elkaptuk egymás pillantását, és ment a kamaszkorból jól ismert szemezés. Én is párkapcsolatban élek, egyikünk sem tett egy lépést sem a másik felé, de azért mindig birizgálta a fantáziámat a nevezett hölgyemény.

Az ebéd vége felé gondoltam felkeresem a WC-t, megkérdeztem a szomszéd srácot, hogy hol találom, mire ő is felpattant, hogy neki is kell, jön velem.
– Vonuljunk együtt? – kérdezte.
– Persze, V alakba dél felé... – játszottam a humor heroldot.
– Erre parancsoljon uram, erre fáradjon.
– Köszönöm szépen az útbaigazítást hölgyem – mentem bele a játékba.
Lépcsőn le, balra. Itt sajnos elváltak az útjaink. Amíg a dolgom végeztem többször is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha bejönne és bezárná maga mögött az ajtót. Figyelmeztetnem kellett magam, hogy hagyjam abba, mert álló farokkal elég nehéz lesz pisilni.
Kézmosás után gondoltam megvárom a hölgyet, ha már együtt jöttünk, menjünk is együtt vissza.
Kijött a mosdóból, és a szemüvege mögül huncutul mosolygott rám.
– Mi történt?
– Semmi különös, csak jó kedvem van – feleli.