Gabi és Gabi 1. rész

Szüleink vicces kedvükben lehettek születésünkkor, mert engem Gábornak, néhány perccel fiatalabb húgomat Gabriellának nevezték el. Így lettünk mi Gabik. Kiskorunkból rengeteg fénykép van, amiből kiderül, hogy legtöbbször egyforma ruhába öltöztettek minket. Húgomról 14 éves koráig egyetlen olyan kép sincs, ahol szoknyában lenne. Mintha tudatosan fiúsra nevelték volna. Ez meg is látszott a természetén. Együtt autóztunk, csatáztunk, fociztunk. A "lányos" dolgok kimaradtak .

A nagy változás akkor következett be, amikor gimnáziumba kerültünk. Szinte egyik napról a másikra az addigi "öcsikémből" bombázó csaj lett. Gyakorlatilag még mindig az összetéveszthetőségig hasonlítottunk egymásra, csak a lassan-lassan kialakuló domborulataink kezdtek árulkodni különbözőségünkről.

Valahol itt siklott ki minden az addig megszokott mederből. Míg tesómért rajongtak a fiúk, engem szinte semmibe vettek a lányok. Ez nem is csoda, hiszen ami egy lánynál karcsúság, az egy fiúnál véznaság. Ugyan az a hang egy lánynál erotikus búgás, míg egy fiúnál szánalmas, buzis sipítozás. Ami egy lánynál a finomság jele, az egy fiúnál a gyengeségé. Gabit állandóan körbevették, körüludvarolták, míg nekem csak a régi, gyerekkori barátaim közül maradt meg néhány.

Így teltek az évek. Húgom állandóan bulizott, amíg én a tanulásba temetkeztem. Szerencsére a bensőséges jó viszony megmaradt közöttünk. Esténként átjártunk egymás szobájába és órákon át beszélgettünk. Én segítettem neki a tanulásban, ő pedig felhőtlenül csacsogott mindenféléről. Ezek az esték tették elviselhetővé számomra az életet.

16 éves korunkban, a családban is nagy változások történtek. Addig is jó körülmények között éltünk, de ekkor gyökeresen megváltozott minden. Apánkat kinevezték egy nagy cég vezetőjévé, ami azzal járt, hogy havonta egy hétig itthon volt, a többi időt Hollandiában töltötte. Anyánk pedig kereskedelmi igazgató lett, ami szintén rengeteg munkával és távolléttel járt. Szinte napokig nem is láttuk egymást. Amikor véletlenül összefutottak, akkor is csak a fojtott hangú veszekedés szűrődött fel a nappaliból. Inkább volt ez gazdasági érdekközösség, mint házasság.
A legnagyobb baj az volt, hogy a régi házunkból el kellett költöznünk egy "rangunknak megfelelő" budai villába. Hiába volt kertész által gondozott kert, medence, bejárónő, nevelőnő, hiszen a költözéssel elszakadtam a még meglévő néhány barátomtól is. Úgy éreztem, luxus börtönbe kerültem.