Kalandom a tenisz klubban

Őszintén szólva Gerald jó elnöke a tenisz klubnak. Sokat áldoz rá a szabadidejéből is... valószínűleg azért, mert senki sem hívja játszani. Hacsak nem hiányzik éppen valaki a csapatból... de ilyenkor inkább lemondják a meccset.
Ami azt illeti, a teniszjáték tekintetében Gerald már enyhén szólva is túlhaladta a korát.
A wimbledoni bajnokság két hete alatt odaragadok a székemre, a tenyerem izzad, testem megfeszül és szinte a nyálam csorog az életerős, villámgyors macho külsejű pasik láttán. Ahogy ezek energiától duzzadóan és elszántan száguldoznak a pályán, az számomra kész gyönyörűség, és ezt csak Gerald időnkénti horkolása zavarja meg, ahogy ott ül karosszékében a sarokban.
Pedig Gerald tényleg jó volt... vagy legalábbis figyelemre méltó (nem kívánt törlendő).
Pár évvel ezelőtt második helyezést ért el a területi bajnokságon, a Budleigh Salterton elleni döntőben.
Sajnos nem volt elég pénz ahhoz, hogy a második helyezett is kapjon egy trófeát, ezért az ő helyezése feledésbe merült.
Pedig senki sem vádolhat azzal, hogy nem állok mellette. Még a tagfelvételi titkár szerepét is elvállaltam...
Méghozzá főállásban, mert egész embert kíván a leendő klubtagok útjának egyengetése.
Nem mintha jobb játékosnak tartanám magam, ha értik, mire gondolok... sőt, épp ellenkezőleg. Én semmit sem tudok felmutatni. A Budleigh Salterton elleni döntőben nyert díjam eltűnt. Gerald azt állítja, tolvajok vitték el, miután betörtek a klubházba. Kissé különös, mert semmi mást nem loptak el.
Az újonnan belépő klubtagok általában házaspárok, akik a faluban telepednek le. Aztán előfordul néha, mikor egyedülálló férfiak érdeklődnek a tagfelvétel iránt.
Ilyenkor nekem kell velük próbameccset játszanom. És, hogy is mondjam... egynémely élénkebb újonnan érkező esetében hosszabb ideig tart a formába lendítés. Ilyenkor a próbajátékok szinte végtelenségig tartanak...
Mentségemre legyen mondva, hogy mindez bizonyára a manapság tapasztalható hosszabb teleknek köszönhető.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Gerald teljes mértékben megbízik bennem. Ez még azokból az időkből adódik, mikor Lorenzo a klub tagja volt. Márpedig a mi falunkban nem sok Lorenzo lakik.
Igazi dél-amerikai fickó volt... jóképű, kreol bőrű, sármos, parázsló barna szemekkel. Gerald első pillanattól kezdve utálta. Ez jócskán azidőtájt történt, mikor Gerald még aktívan játszott.