Oidipusz és Ámor

(Előszóként csak annyit, hogy nem vagyok perverz; csupán a történet az, de – ahogy tudjuk – az emberi fantázia határtalan... )

A gardrób előtt áll, lábán fekete harisnya, felsőtestén csak ahogy magamban nevezem a pasivadító melltartó: csipkés, fekete darab, aranyárban mérték a butikban.
– Nos, nos dünnyögi a hölgy, egyik lábáról másikra helyezve súlypontját, miközben egy rövidke tunikát tart maga elé –, mit húzzak ma estére?
Ledobja az ágyra a virágmintás ruhácskát, aztán egy fekete-szürke csíkos maxipulóvert vesz elő feneketlen ruhatára mélyéről. Maga elé próbálja, majd kérdőn rám tekint.
– Mit gondolsz, Kincsem?
Ellépek az ajtófélfától, amelynek eddig támaszkodtam, és közelebb lépek. Hátulról, ennyi szépség láttán elfulladó lélegzettel közelítem meg a gyönyörű testet, a gömbölyű váll felett a gardrób ajtaján függő, egész alakos tükörbe bámulok. Egy tizennyolc éves forma, izmos nagykamasz, és egy harminc körüli, hollófekete hajú szépség pillant vissza rám.
– Szerintem megfogom a maxipulcsit, és a hölgyemény vállához illesztem ez tökéletes lesz. Elkábítasz minden pasast a vállalati bulin.
– Hízelegsz kacag fel a szépség, fejét hátraveti, popsija, melyen csak egy fekete, áttört francia alsó feszül, a combomnak ütközik.
– Ugyan már, bomba formában vagy felelem, miközben segítek neki bebújni a pulóverbe. Te vagy a legdögösebb anyuka az egész városban, sőt, az egész országban! Az osztálytársaim is mind azt mondják...
– Ismerem én az osztálytársaidat! int le mosolyogva, a bókokba belepirulva anyu. Nagyszájú fickók mindahányan. Kicsit habozik, majd hozzáteszi: – Azért köszönöm. Kedves, hogy ezt mondod.
Kicsúszik a kezem közül, felkapja a franciaágyon heverő retiküljét, és kiviharzik a szobából. A fürdőszoba ajtaja csattan gyors ellenőrzés, hogy jó-e a smink, a frizura –, aztán már a bejárati ajtó dörejét hallom.
– Hanem hajnalra haza gyere! kiáltja vidáman.
A terv szerint mindketten görbe estét csapunk.

Gabriella la bella. Magamban csak így hívom őt. Leányanyaként, tizenöt évesen szült meg, egyedül, mert a pasas az apám lelépett, állítólag Spanyolországban vállalt munkát, mikor kiderült, hogy úton vagyok.
Anyu egyedül nevelt fel, odaadóan, ahogy csak a leányanyák tudnak foglalkozni egy szem . teljesen természetesnek tűnt a gondoskodása, hogy minden este mesét mond, együtt betűzzük az ábécét; az, hogy ha fáj a hasam, az ölében alhatok el.