Akkor és Most

– Te mikorra teszed a kapcsolatunk kezdetét? – kérdezte szerelmesen felém fordulva, az előbb átélt orgazmustól még homályos szemekkel.
– Mert én azt hiszem Ausztriában indult pár éve, ahogy együtt szaunáztunk... – folytatta és mellemre hajtva a fejét jelezte várja a válaszom.

– Én sokkal előbbre... – kezdtem neki, majd hirtelen váltva csak ennyit mondtam kissé közönségesen
– El sem hiszed milyen barami rég meg szerettelek volna már dugni. Láthatóan egy kicsit csodálkozott válaszomon, de már kérlelt is:
– Na, mesélj!

– Tudod... – kezdtem neki egy kissé vontatottan – ... ahogy hozzátok költöztem..., jó néhányszor volt, hogy mi ketten mentünk el otthonról később..., mert a hugod délelőttös volt. Ilyenkor... – folytattam tovább – ... nem tudom visszarémlik-e évtizedes távlatokból? Mindig Te mentél el először zuhanyozni..., s mikorra végeztél, én már a konyhában főztem a kávét... – álltam meg egy kicsit.
– Szóval mikor bementél a fürdőbe és zubogni kezdett a víz, én gyorsan kijöttem a szobánkból, elindítottam a kávéfőzőt, majd leskelődtem a kulcslyukon..., és amikor magadra vetted a köntösöd, akkor gyorsan visszamentem a konyhába, mintha nagyon tevékenykednék..., így a fürdőszobából kilépve láthattad..., mennyire figyelmes vagyok, mert kávéval fogadlak. Ahhoz persze nem volt bátorságom... – folytattam, szinte levegőt sem véve – ..., hogy az irántad is!!! érzett vágyaimnak tanújelét adjam..., hogy nyíltan kikezdjek veled..., de azért próbáltam körülményesen, olyan, véletlennek tetsző dolgokat tenni, amelyekből esetleg..., kis szerencsével..., bármi kibontakozhatott volna... – lassítottam egy kicsit és Ő ezt kihasználva máris kérdezett
– Mesterkedéseidre nem emlékszem. Rémlik minden, amit mondtál..., de az nem, miket tehettél...
– Háááát..., például úgy igazgattam a köntösömet, hogy egy-egy óvatlan mozdulatnál elővillanhasson a fütyim... és esetleg meglásd..., mint ahogy Te is, akaratlanul, láttatni engedted többször is puncid, izgató, fekete bozontját... – majd, mivel hirtelen eszembeötlött, így folytattam tovább – ... ja, meg az, ahogy az ablak előtt állva kortyolgattad a kávét..., háttal állva nekem... és a napfény átvilágította a fehér köntösödet.