Felavatás

Szervusz, itt Viktória beszél. Tudod, Gáborral ketten mi rengeteg ideig készültünk fel arra, hogy elvegyük egymás szüzességét. Már két éve jártunk. Elhatároztuk, hogy az én 18. születésnapomon avatjuk fel egymást.
Gyönyöruen megterveztünk mindent. A jelzett napon korán hazasiettem. Anyukát moziba küldtem, mert azt mondtam fáradt vagyok, és szeretném kipihenni magam, hogy estére egészen jól legyek, amikor felköszöntenek. Ahogy az ősök elmentek, hamar megérkezett Gábor is egy öl vörös rózsával, izgalomtól kipirult arccal. Gyorsan feldíszítettük a szobát, és kezdődhetett addigi életünk legfontosabb, legszebb szertartása. Először a fürdőszobába mentünk. Amíg a kád megtelt, folyamatosan simogattuk, és csókolgattuk egymást. Ruháinktól is ugyanilyen lassan szabadultunk meg. Nem siettünk el semmit. Ki akartunk élvezni minden másodpercet. Beléptünk a kádba, és leültünk egymással szemben. Óvatosan, cirógatva szappanoztuk végig a másik bőrét, el – elidőzve azokon a testtájakon, amelyeknek eddig eltitkolt szépsége rabul ejtett minket. Langyos vizet eresztettünk a zuhanyból, és a lágy permettel letisztítottuk egymásról a felgyult habot. Ezután kihúztuk a kádból a dugót, és felállva megszárogattuk egymás testét egy puha frottírtörölközővel. Gábor az ölébe kapott, úgy vitt be a hálószobába.
Gyengéden letett az ágyra, lefeküdtünk egymással szemben, és tovább kóstolgattuk a tiltott gyümölcsöt. Lassanként sorra felfedeztük a másik erogén zónáit, hol ujjainkkal, hol pajkos nyelvünkkel babusgatva, cirógatva végig azokat. Légzésünk egyre szaporábbá vált, ahogy mind merészebb és merészebb tájakon kerestük boldogságunkat.