Szőke matektanárnőm... 12. rész

... Nem várt fordulat...

– Nincs semmi probléma, András – mondta – végül is szabad ember vagy! – még ezek a szavak visszhangzottak a fülembe, mikor délután a tusolás után öltözködtem. Másrészről meg kellemes borzongással töltött el a tudat, hogy egy – két órán belül a legkívánatosabb nővel szeretkezhetek.
Viki nem csupán egy szép női test volt, hanem egy tartalmas lélek is, aki nemcsak a testi élvezetet tartotta a legfontosabbnak. Az egymás lelkében való fürdőzés valósággal , és oly odaadással adta át magát a gyönyörnek, amelyet másnál sosem tapasztaltam.
Még sosem írtam le, hogy a szemem mit lát, mikor ruháitól megszabadul. Legelőször is aranyszőke hajzuhataga semmihez nem hasonlítható, mint egy aranyló folyam gördül le a hátán egészen a gömbölyű popsija kezdetéig. Apropó, ha már itt tartok a popokat gyönyörű kerek csípő tartja foglalatban, míg az elülső részen a foglalat a gyönyör legszebb ösvényét rejti. Formás combok lábak a tartópillérei. Felfelé haladva szép ívű hason átjut a szemem a feszes mellekhez, amelyek dacosan mutatnak előre virágjaikkal. Szemei csillogó gyémántok hol villámokat szórnak, hol pedig hamis huncutsággal hívnak harcba, amelyben csak győztes van...
Elkalandoztam egy kissé, de jól esett miközben rá gondoltam s honom alá csaptam jegyzeteim.

Teljesen a gondolataimba mélyedve mentem a buszmegálló felé, s azt hiszem, úgy lépkedtem, mintha nem is a földön járnék. A kertvárosi busz most mintha lassabban haladt volna, vagy csak nekem tűnt annak. A buszmegállótól már rövid volt az út.
A megbeszéltek szerint volt a kapukulcs elrejtve, így pillanatok alatt a házban voltam. Egyenesen a jakuzzi irányába vettem az irányt, de legnagyobb meglepetésemre nem volt ott. – Na, most mit talált ki ugyan? – szólongattam, de nem felelt. Körbejártam a házat, de sehol, az nem lehet, hogy nincs itthon, okoskodtam, mert akkor nincs ott a kulcs. Hmm... Talán a télikert? Arra vettem az utam nagy léptekkel, hát az én istennőm ott feküdt egy pamlagon, s azt hiszem elnyomta a buzgóság, mert a tankönyv kicsúszott a kezéből és a földön hevert mellette. Ahogy az álom érte úgy feküdt. Szőke haja kibontva mellette pihent, a köntös, amit viselt, a dekoltázsban kinyílva, s láttatni engedte egyik gyönyörű mellét, amely huncutul kibujt a ruha alól.