Tanári jóindulat

Félve lépett be a tanterembe, tudta, ha most nem sikerül legalább kettesre felelnie, egész nyáron tanulhat.
Vége volt már az óráknak, csak Márti néni a német tanár ült bent. Attila volt az utolsó a sorban, aki felelhetett az év végi elégséges osztályzatért. Márta szigorú volt, de igazságos, diákjai szerették. Bár nem is annyira az előbbi tulajdonságai miatt, hanem inkább férfi tekinteteket vonzó külső adottságainak köszönhetően. Műszaki szakközépiskola lévén, csak fiú diákjai voltak, akik szívesen legeltették rajta szemeiket. Szolídan öltözködött, de pont ez az ellentét izgatta leginkább a srácokat.
Nemrég töltötte be a 40. Születésnapját, de az idő csak jót tett a külsejének.
Június elejéhez képest szokatlanul meleg volt, és mivel csak pár diákot feleltetett a tanárnő, kicsit lazábban öltözködött.

Attila becsukta maga után az ajtót, majd köszönt.

– Kézcsókom tanárnő.
– Szervusz Attila. Sikerült felkészülnöd mára? Nem szeretném, ha pont az én tantárgyam miatt lenne elrontva a nyarad. Azt hiszem a szüleid sem örülnének túlzottan egy bukásnak.
– Igyekeztem felkészülni tanárnő. Remélem sikerül javítanom, mert különben otthon nagyon kikapok.
– Rendben, akkor lássuk, hogy sikerült a felkészülés.

Attila majdnem 30 percig küzdött, hogy javítani tudjon, de a tanárnő legnagyobb jóindulata ellenére sem sikerült.

– Sajnos nem tudok neked kettest adni Attila év végén.
– Nem próbálhatom meg még egyszer tanárnő? Otthon nagyon kikapok, ha megbukok év végén. Bármit megteszek, csak ne legyen a bizonyítványomban egyes. Tanulok egész nyáron, ha Márti néni megelőlegezi a kettest.
– Itt volt az egész tanév. Akkor kellett volna tanulni. Sajnálom, de nem adhatok kettest.

Márti szerette a fiút, mert ettől függetlenül rendes fiú volt. Sosem vallotta be magának, de tetszett is neki Attila.
A fiú nem erősködött tovább, mert tudta, hogy azzal magára haragíthatja tanárát. Sarkon fordult, majd elindult kifelé a teremből. Márti gondolatai kavarogtak. Nézte a srác nyurga, sportos alakját, és elhatározta, hogy ad még egy esélyt a fiúnak. Azonban ez nem olyan lesz mint az eddigiek, gondolta.
A fiú már épp nyúlt a kilincshez, mikor Márta rászólt.

– Várj Attila. Szeretnék adni még egy esélyt. De csak akkor, ha valóban bármit megteszel.
– Igen tanárnő, bármit, csak ne buktasson meg.
– Rendben, akkor gyere, állj ide a tanári asztallal szembe.