Lilla

A történet, amit most megosztok veletek közel 3 éve, 2000 májusában esett meg velem és így visszagondolva megállapíthatom, teljesen megváltoztatta az életemet. És előre is bocsánat a hosszú bevezetés miatt, de fontosnak tartottam.
Másodikos gimnazista voltam, vagyis 16 éves. Osztálykirándulásra mentünk a Balatonhoz, amitől az előző évi alapján nem vártam semmi különöset. Az osztályban eléggé híján voltunk a csajokból, összesen 4 lány volt és közöttük is csak egy igazán jó csaj volt, szóval az egész osztály rá hajtott. A két tanárnő, akik kísértek minket, Edit, az akkori osztályfőnökünk és legjobb barátnője, Lilla, a történelem tanárunk, hát mindent lehetett mondani rájuk csak azt nem, hogy fegyelmet tudtak tartani a 25 fiú között.

Körülbelül délután egykor érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Ahhoz képest, ahol korábban voltunk ez egy luxus tábor volt, 3 ill. 4 ágyas szobákkal, tiszta és saját stranddal. A szobák átvétele után irány a víz, kicsit hűvös volt még, de már fürdésre alkalmas, aki nem akart bejönni az is a parton napozott. Az osztály összetartására jellemzően 10 órakor már kialakultak egymástól hermetikusan elzárt csoportok, fél osztály aludt már, jelentős része fetrengett egy szobában, a többiek pedig a városban lődörögtek, várták, hogy a helyi diszkóban beinduljon az élet. Valahogy egyik csoporthoz se akartam hozzá verődni, ezért egyedül sétálgattam a tábor területén. A parthoz értve láttam, valaki épp a mólón fekszik, közelebb menve láttam, hogy Lilla (a töri tanár) az. A csillagokat nézegette, bár kicsit felhős volt az ég, alig néhány volt látható. Mikor észrevette, hogy már majdnem mögötte vagyok, mondta, üljek le mellé, ha nem zavar a társasága. Nem zavart, sőt leültem vele szemben és elkezdtünk beszélgetni, nagyon meglepődtem, mert az óráin tapasztalt rideg közönyösség, ami jellemezte egyáltalán nem érződött, kedves, közvetlen volt, kis túlzással már-már baráti beszélgetés alakult ki. Először az osztályról, amiről meglehetősen lehangoló volt az ő véleménye is, majd valahogy rám terelődött a szó. Már fél órája beszélgettünk, amikor Lilla azt mondta, fázik, és felállt, lassan elindult a házak felé, ennyi volt mára, gondoltam, de egy méter után meg is állt, és szorosan hozzám simulva az ölembe ült.