Egy bürokrata kalandjai - Az utolsó találkozás 3. rész

A heves szeretkezés után mindkettőjüknek jólesett a pihenés. Gábor hamar otthagyta a szűk, ölelően langymeleg barlangot, majd előzékenyen egy óriási fürdőlepedőt terített a lány alá és újratöltötte a poharát. Máskor talán összebújtak volna utána, romantikusan cirógatta volna a lány puha, barna testét, amíg az kipiheni magát, de most mindez esze ágában sem volt és szemlátomást Lilla sem igényelte. A levegőben valami hamisság érződött, amitől borzolódni kezdtek az érzekei, pedig esküdni mert volna, hogy ha a lány sokszor nem is, de a teste mindig őszinte volt hozzá.

Az iménti hangzavar után a csend megsűrűsödött a szobában, de már a parkból sem hallatszottak be az ismerős neszek. Olybá tűnt, mintha maga a környék is feszült várakozással figyelné, mi következik.

– Megemberesedtél. – szólt Lilla.
– Meg – bólintott a férfi – de nem nagyon érdekel. Azt hiszem, nem ezen múlik.
– Ki tudja? – szúrt Lilla egyet a homályba – Péter közel negyven és mégis nagyon sportos.

Gábor nyelt egyet. Nem akart megjegyzést tenni a teniszedzőre, hogy az bizonyára vak, vagy túl kiéhezett ahhoz, hogy a lány enyhén megereszkedett formáival foglalkozzon. Hiszen tárgyilagosan magának sem tudott volna elszámolni az imént történtekkel. De ez más, nyugtatta magát, köztünk mindig is megvolt az az állati, kémiai vonzódás.

– Bizonyára... Tudod Lilla, tényleg nem ezen múlik. Nem azon, hogy valaki sovány-e, vagy telt. Nagy-e valakinek a melle, vagy kicsi.

Lillának eszébe jutott Szonja, ahogy egyszer futólag, társaságban látta... Emlékezett rá, ahogy a nő méretes keblei szétfeszíteni látszottak amúgy visszafogott, szürke blúzát. Emlékezett rá, hogy fogta el a szégyen, hogy a Jóisten őt nem áldotta meg nagyobb mellekkel (pedig igazán nem kellett szégyenkeznie), amivel elhódíthatja tőle . Most a férfi szavai simogatóan jólestek neki.

– ... és ugyanez férfiban. Kerek-e a feneke, lapos-e a hasa, izmos-e a karja és válla. Persze, esztétikailag vonzóbb, ha igen. Vagy: nagy-e a farka, vagy csenevész? Mit számít...?
– Na igen... – tűnődött el Lilla. – Melletted nagyon sokáig hittem, hogy tényleg a méret a lényeg... – mélázott – és hidd el, ez volt a tapasztalatom is. De tavaly az a fiatal srác, akiről azt hiszem tudsz te is...
– Az informatikus?
– Aha... Na, mellette jöttem rá, hogy nem. Meg kell mondjam, nagyon ügyesen bánt azzal, amije volt...
– Ifjonti hév...? – húzta fel Gábor a szemöldökét.