Egy hétvégi bulin...

Lehet hogy hosszú, de jobb szeretem az elejéről kezdeni.

Az egész hétvége unalmasnak indult. Tavasz volt, és a tanuláson kívül nem terveztem be mást. A haverok se tájékoztattak semmi érdekesről, és nekik is bele kell húzniuk az évvégéig. Pénteken délután épp a tanulandó könyveket néztem át, amikor megcsörrent a telefon. Geri volt, az egyik haver. Azt kérdezte, ráérek-e szombat este, mert egyik ismerősénél buli lesz a villájukban, és semmi kedve egyedül elmenni, mivel alig ismeri az ottani arcokat.
– Hát, ha jó buli... – vontam meg a vállam bizonytalanul.
– Biztosan! A haverom unokatesójáéknál lesz, egy baromi nagy házban. Medence, szauna, stb. Azért neked szólok, mert tudom, hogy te nem leszel holt részeg, meg nem balhézol, és ismerlek. Amellett meg csajok is lesznek...
– Csajok. Jaja. – sóhajtottam. Sosem volt szerencsém a lányokkal. Egyszerűen akiknél próbálkoztam, mindig elcsesztem valamit. De megérhet ez a buli egy próbát.
– Jó, elmegyek. Hol találkozunk? – kérdeztem.
– Nyolckor nálunk? – beleegyeztem. Miután leraktam a telefont, elgondolkodtam, hogy jól döntöttem-e. A ház most hétvégén üres volt, rokonokhoz ment a család. Én azzal az ürüggyel maradtam, hogy tanulnom kell. Már bele is törődtem a magolásba, amikor Geri az előbb hívott. Az indulásig alig bírtam az anyagra összpontosítani.

Geri már a kapujuk előtt várt a kocsinál.
– Indulhatunk? – mosolygott.
– Persze. – vágtam rá, majd beszálltam a Fordba.
Kb. 20 percet mentünk, míg a házhoz értünk. Ház? Palota! A város szélén volt, több luxusházzal körülvéve. Szép zöld udvar, tujasövénnyel körbekerítve. Geri a vasrácskapuhoz parkolt, kihajolt az ablakon és megnyomta a kaputelefon gombját.
– Geri vagyok! Megjöttünk.
– Gyertek be! – csengett egy kedves női hang, és a kapu kinyílt.
– Ki volt ez? – kérdeztem, miközben a kocsival a többi autó mellé parkoltunk.
– Szilvi, András unokatesója.. Ő rendezi a partyt. Rendes csaj, és még elég szép is. – az utolsó szavaknál rám kacsintott.
Persze, gondoltam, szóval olyan, akinél én totál esélytelen lennék.

A buli már elkezdődött, és meglepetésemre elég sokan voltak. Teljesen ismeretlen arcok. A legtöbb tipikus gazdag fazon gyereke. Én meg Gergő hozzájuk képest koldusok voltunk. Ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben, miközben a szebbnél szebb lányokat vettem szemügyre. A következő pillanatban, a kaputelefonból ismerős hang szólalt meg mögöttem.