Egy hétvégi bulin...

Lehet hogy hosszú, de jobb szeretem az elejéről kezdeni.

Az egész hétvége unalmasnak indult. Tavasz volt, és a tanuláson kívül nem terveztem be mást. A haverok se tájékoztattak semmi érdekesről, és nekik is bele kell húzniuk az évvégéig. Pénteken délután épp a tanulandó könyveket néztem át, amikor a telefon. Geri volt, az egyik haver. Azt kérdezte, ráérek-e szombat este, mert egyik ismerősénél buli lesz a villájukban, és semmi kedve egyedül elmenni, mivel alig ismeri az ottani arcokat.
– Hát, ha jó buli... – vontam meg a vállam bizonytalanul.
– Biztosan! A haverom unokatesójáéknál lesz, egy baromi nagy házban. Medence, szauna, stb. Azért neked szólok, mert tudom, hogy te nem leszel holt , meg nem balhézol, és ismerlek. Amellett meg csajok is lesznek...
– Csajok. Jaja. – sóhajtottam. Sosem volt szerencsém a lányokkal. Egyszerűen akiknél próbálkoztam, mindig elcsesztem valamit. De megérhet ez a buli egy próbát.
– Jó, elmegyek. Hol találkozunk? – kérdeztem.
– Nyolckor nálunk? – beleegyeztem. Miután leraktam a telefont, elgondolkodtam, hogy jól döntöttem-e. A ház most hétvégén üres volt, rokonokhoz ment a család. Én azzal az ürüggyel maradtam, hogy tanulnom kell. Már bele is törődtem a magolásba, amikor Geri az előbb hívott. Az indulásig alig bírtam az anyagra összpontosítani.

Geri már a kapujuk előtt várt a kocsinál.
– Indulhatunk? – mosolygott.
– Persze. – vágtam rá, majd beszálltam a Fordba.
Kb. 20 percet mentünk, míg a házhoz értünk. Ház? Palota! A város szélén volt, több luxusházzal körülvéve. Szép zöld udvar, tujasövénnyel körbekerítve. Geri a vasrácskapuhoz parkolt, kihajolt az ablakon és megnyomta a kaputelefon gombját.
– Geri vagyok! Megjöttünk.
– Gyertek be! – csengett egy kedves női hang, és a kapu kinyílt.
– Ki volt ez? – kérdeztem, miközben a kocsival a többi autó mellé parkoltunk.
– Szilvi, András unokatesója.. Ő rendezi a partyt. Rendes csaj, és még elég szép is. – az utolsó szavaknál rám kacsintott.
Persze, gondoltam, szóval olyan, akinél én totál esélytelen lennék.

A buli már elkezdődött, és meglepetésemre elég sokan voltak. Teljesen ismeretlen arcok. A legtöbb tipikus gazdag fazon gyereke. Én meg Gergő hozzájuk képest koldusok voltunk. Ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben, miközben a szebbnél szebb lányokat vettem szemügyre. A következő pillanatban, a kaputelefonból ismerős hang szólalt meg mögöttem.