Az a NAP 6. rész

Ő már a tűzhelynél tüsténkedett mikor felébredtem. A puha takaró alól kibújtam és máris záporoztak a kérdéseim. Szerettem volna megtudni mennyi az idő, mennyit aludtam, no meg azt is, hogy mi lesz a kaja. Kiderült, hogy már nyolc óra is elmúlt. Vagyis jó két órát aludtam. Mögé léptem, átöleltem a derekát és a hátához simulva néztem milyen szakavatott mozdulatokkal rendezgeti el a tepsiben a csirkehúst meg a zöldségeket. Majd kis fűszert ráhintve egy alufóliával letakarta és már tette is a meleg sütőbe.
– Na, ez nem soká' kész. – mondta elégedetten, miközben felém fordulva átöleltük egymást. Ő már korábban magára vett egy pólót és az alsónadrágját is.
– Tudsz adni egy polót nekem is? – kérdeztem – ... mert kaja előtt gyorsan lezuhanyoznék...
– Hát persze – válaszolta és már lépett is oda az egyik szekrényhez
– ... ez jó lesz? – kérdezte, ahogy felém nyújtotta egyik polóját. Bólintottam helyeslőn és bementem a fürdőbe. Gyorsan egyet és már álltam is a zubogó víz alá. A sült ínycsiklandó illata terjengett mikor kijöttem a fürdőszobából. Előbb még arra gondoltam én is magamra kapom a bugyimat, mert talán így lenne helyénvaló, azoban a combközépig érő poló miatt ezt később már nem tartottam oly fontosnak. Ő már megterített és épp egy nyitott.
– Kérsz valami erősebb italt étvágygerjesztőnek? – kérdezte, s mivel bólintottam egy üvegből máris töltött kis pohárkákba . Büszkén hangsúlyozta, hogy ez bizony hazai. Koccintottunk majd felhörpintettük a tényleg finom zamatú italt.
– Meddig tudsz marani? – kérdezte, de válaszomat meg sem várva folytatta
– Reggelig?
– Éjfél körül el kell mennem – kezdtem – 0 óra 20 perckor lesz az utolsó vonatom... és tudod, azt igértem otthon, hogy fél kettőre legkésőbb hazaérek... Közben kész lett a sült és elkezdtünk enni. Vacsora után odaléptem hozzá és így szóltam:
– Arra gondoltam... – kezdtem, majd vállait megfogva, székestül kicsit hátrabillentettem és közben azt kérdeztem:
– Szabad? Jól látható volt rajta a meglepődés.
– Én nem táncolok... – válaszolt hirtelen, nevetve, én pedig már tettem is át egyik lábam a combjai felett, hogy ülébe ülhessek. Az ülébe huppanva átkaroltam a nyakát, Ő lágyan megfogta a derekamat és egy forró csókban összeforrtak ajkaink.
– Mire gondoltál? – kérdezte miután a jóleső csókból ajkaink egy kissé eltávolodtak.