Fülledt éjszaka

Mióta a barátom kidobott, nem mozdultam ki. Nem is igazán az fájt, hogy vége van. Tudtam, hogy nem lesz egy örökéletű kapcsolat. Elve úgy mentünk bele mindketten, hogy tart, ameddig tart, addig pedig jól érezzük magunkat és ez így volt rendjén.

De akkor sem értettem, hogy most hirtelen miért akar kihátrálni az egészből. Nem volt semmi előjele. Csak úgy az egyik nap odaállt elém, hogy beszélnünk kell és rövid úton közölte, hogy ennyi, vége.

Nem szépítem, sokkolt a dolog. Persze jött a szokásos terelésekkel, hogy nem illünk össze, hogy esélyt kell adnia nekem, hogy megtaláljam a boldogságot, hogy megtaláljam az igazit, akivel le akarom élni az életemet és ő nem akar ebben akadályozni. Nem akarja, hogy miatta maradjak egyedül egész életemben.

De hát könyörgöm, huszonhárom éves vagyok. Még bőven ráérek, hogy megtaláljam azt, akivel le akarom élni az életemet. Mondta volna meg, ha egy másik lány van a dologban! Valószínűleg tomboltam és hisztiztem volna egy sort, hogy én miért nem vagyok elég jó, és hogy mitől tud többet az a ribanc, mint én. Tudom magamról, hogy egy ilyen hír után kiakadnék, de ez nem tartana sokáig. Utána belátnám, hogy így a legjobb, hiszen eleve tudtuk, hogy csak addig vagyunk együtt, amíg nem találunk valakit, akiről úgy érezzük, igazán illik hozzánk.

De nem. Nem mondott semmi ilyet. Se másik lány, se semmi. Csak hogy nem illünk össze, meg a hasonló marhaságok. És ez zavart a legjobban. Ha egy másik lány kavar be, azt pár óra, esetleg egy-két nap alatt kiheverem, de ezt...

Végül a legjobb barátnőm vett rá, hogy kimozduljak otthonról. Kinga mindig is nagyon közel állt hozzám. A gondomat viselte, ha magam alatt voltam és velem örült, ha fel voltam dobva. Szinte már olyan volt, mintha a testvérem lenne.

Ezért is egyeztem bele, amikor megkért, hogy menjünk együtt bulizni. Nyár közepe volt, forró júliusi este, én meg a pesti lakásban döglöttem. Nem volt okom elutasítani, és amikor mosolygó arcába és könyörgően csillogó kék szemeibe néztem, őszintén, nem is akartam.

Azzal vígasztalt, hogy ott majd minden ujjamra jut majd egy olyan pasi, akinek az a hólyag a nyomába sem ér. Én persze csak mosolyogtam, de nem igazán hittem neki. Hiszen mellette esélyem sem lehet.