V

alf

od

alf

ka

juice

– Most már idetalálsz?
– Így már OK, csak a GPS tudatlan. 10 perc és ott vagyok!
– Jó, addig felöltözöm.
– Ne! Minek?
Kuncogok egy sort és kinyomom a telefont. Beszélgetés közben meg is száradtam, lévén, hogy a tus alól ugrottam ki a telefonért. Még bemasszíroztam a bőrömbe a kedvenc vaníliás testápolómat, vakoltam egy adag sminket és már a nyitott hűtőben túrtam jégkockáért. Kell a – juice – omba sürgősen! Remegek az izgalomtól, azt sem tudom, mihez kapjak, de már a második pohárral is végeztem. Idegességemben tényleg elfelejtettem felöltözni, így amikor felzengett a kaputelefon, még teljesen pucéran rohantam az ajtóhoz.
– Gyere! 4. emelet, tetőtér! – csicsergem a készülékbe. Nyögés.
– Lift nincs?
– Puhány vagy!
– Frászt, csak másra tartogatom az erőmet!

Végül is csak csapódott a bejárati ajtó és elindult fölfelé. Pánik! A lakás kupiban én meg meztelen. Gyorsan felkaptam egy hanyagul a fotel szélén felejtett óriási inget, egyik lakótársam tulajdonát és már mehettem is ajtót nyitni, mert vendégem a nyavalygás ellenére ritka gyorsasággal felért az emeletre.
– Szia, kislány – vigyorog, és végigmér tetőtől talpig. Hosszú, hullámos hajam copfba fogva enyhén napbarnított bőröm, formás, kerek melleim, lapos hasam, simára borotvált puncim és hosszú vékony lábaim mind fedetlenül tárultak elé, egy pillanatra nagyon ledöbbent, meglepte, hogy, így fogadom.
– Szia, Doki – összefogtam az ingem és szó nélkül félreálltam az ajtóból.
– Mekkora rendetlenséget hoztál össze! Ezt mind egyedül csináltad? – mondta a nappaliba lépve.
– Nem. Két hímnemű lakótársam van. Szintén elfoglaltak, nem nagyon időzünk a pakolással mostanában, vizsgaidőszak van. Én meg... készülődtem, na.
– Azt nem is mondtad, hogy pasikkal laksz! – kiáltott fel meglepetten.
– Nem kérdezted! Bár nem is nagyon látjuk egymást. Tomi sportösztöndíjas az egyetemen, folyton aktívkodik, szinte csak aludni jár haza, Ádám meg két szakot csinál párhuzamosan, egyik suliból rohan a másikba, utána meg csatlakozik edzeni valamerre Tomival. Bulizni járunk együtt néha, meg esténként összefutunk itthon, de ennyi. Mindenki rohan a dolgára.
– Aha. Szóval két sráccal élsz és hálsz! Nem akarsz mesélni kicsit?