Igaz is lehetne! 2. rész

Másnap, fél hat után két perccel indultam fel a lánykoleszba. A lépcsőházban pont jöttek lefele a gimis lányok, a nevelőtanárnő kíséretével. Már vissza akartam fordulni, mert a tanárnő is ünneplőben volt, és úgy gondoltam ő fogja kísérni a lányokat a színházba, úgyhogy fuccs a közös tanulásnak. Jól gondoltam, mert tényleg ő is ment a lányokkal, de szólt, hogy menjek nyugodtan, mert az Ildikó már ki készített mindent az asztalra és várja, hogy majd segítek. Meg egyébként nem leszünk magunkban, mert egy negyedikes gimis lány ott maradt, mert nem érzi jól magát.
Hát én mentem, de nem nyugodtan, mert a fantáziám rögtön beindult. Persze sokat nem fantáziálhattam, mert már fel is értem a koleszajtó elé. Alighogy megszólalt a csengő, Ildikó már nyitotta is az ajtót. Kicsit meg is lepődtem, hogy ilyen gyorsan ideért az asztaltól. A kölcsönös üdvözlések és elpirulások után a szokásos asztalhoz ültünk. Már elő volt készítve a következő szakrajz házi. Egy viszonylag egyszerű szerkesztési feladat volt. Ildikó úgy tett mintha nem tudná, hogyan kell két vonalzóval dolgozni, ezért mögé léptem és előre hajolva vezettem a kezét. Ahogy hozzásimultam a hátához a farkam rögtön keményedni kezdett. Neki biztosan tetszett, mert kicsit hátrább tolta magát. Mikor elengedtem a kezét, maradtam mögötte és úgy mutattam a következő vonalak helyét. Ebből a helyzetből jó belátásom nyílt a blúza alá. Kis kerek halmocskái gyönyörűek voltak. Nem is álltam meg, hogy a fülébe ne súgjam, hogy nagyon szép. Erre ő szintén suttogva kérdezte, hogy mi? Hát a cicid, mondtam, és mintha véletlenül tenném, végigsimítottam a cickóit. Aztán gyorsan visszaültem az asztal másik oldalára, a helyemre és kíváncsian vártam, hogy mit hoz a helyzet. Ildikó biztosan sokkal merészebb volt, mint amilyennek látszott, mert jól érzékelhető izgalommal a hangjában kérdezte: szeretnél ruha nélkül látni? A meglepődéstől és az izgalomtól nem is tudtam válaszolni, hogy igen, hanem csak bólogatni bírtam. Gyere be a szobába, ott leveszem a ruhám, de csak ha te is megmutatod a micsodádat: mondta. Azzal fölállt az asztaltól és ment is be a szobába.
Rögtön indultam utána, nehogy meggondolja magát. A szoba majdnem ugyan olyan volt, mint lent a miénk, csak nem négy darab emeletes ágy volt benne, hanem csak kettő, meg kettő heverő.