A haver anyukája

Egy május vége fele lévő nap lógtam egész nap, és azon tűnődtem, hogy menni kéne strandra vagy élő vízre fürödni. Elkészültem, felvettem az úszógatyát, egy rövid gatyát és éppen indulni akartam, amikor a haverom telcsizett, mondta, hogy ha ráérek menjek már el, s a kocsimat adjam oda neki, mert az övé nem indul és menne dolgozni! Hát én egyből ledobtam a láncot, s keserű szájízzel mentem, átadtam a kulcsot, váltottunk egy pár szót, aztán tűzött is a melóba. Én hátra mentem a garázshoz, és mivel lejtős volt egy kicsit a bejáró, kigurítottam a kocsit és elkezdtem nézni. Körbe néztem a kábeleket, akksit, hogy merült-e, stb. Eközben vettem észre, hogy a garázs mögött napozik egy nagyon kis tangában és egy éppen hogy eltakaró melltartóban az anyja! Többször rám nézett, valamit iszogatott és mosolygott. Elsőre nem vettem úgy fel, de eléggé vérpezsdítő volt egy idő után. Kb. 2 órája néztem a kocsit, amikor észrevettem egy apró hibát az egyik olyan kábelen, ami nem éppen szem előtt volt. Eközben a haverom anyja felállt és elindult felém, és megkérdezte, hogy sok baja van-e? Mondtam nem, nem sokára kész. Ezután megkérdezte, hogy kérek-e valami hűsítőt. Mondtam, hogy egy pohár narancs elég, ha van! Ezzel a lendülettel tovább ment, és egy jó 10 percig oda is volt. Majd miután kijött, már láttam, hogy kicsit spicces állapotban van és még jobb kedve van. Megittam a narancs levet és megkérdeztem, hol találok kézmosószert. Azzal elmentem és megmostam a kezemet. Miután vissza mentem már kint volt egy üveg narancslé és egy darab gyümölcs üveg, amiben kb. egy felesnyi anyag volt. Szóltam, hogy kész a kocsi és megkérdeztem, hogy elvigyem-e valahova? Ica annyit mondott, hogy nem, mert úgy sem akar menni sehova. Ebben a pillanatban valami hideg futott végig a hátamon, és egy kis bizsergést éreztem a következő látványtól. Ott ült velem szemben egy viszonylag magát jól tartó nő, egy elég keskeny tangában és szinte teljes mell eltakarás nélkül. Kb. 2-3 másodpercre megálltam, és ő rögtön levette, hogy valami elindult bennem. Kérdezte, hogy kérek-e valamit inni? Persze én már rögtön, s ő is az vagyis feszültség oldóra gondolt.
– Hát valami erőset, ha lehet! – mondtam.
– , Tequila? – kérdezte.
– Tequila-válaszoltam.
– Ha tequila kell, akkor be kell mennem sóért és citromért!
– Rendben – mondtam.