Albion rózsaszín köde

Néhány évvel ezelőtt külföldre szólított a munkám. Egy kelet-angliai céggel működtünk együtt, egy új munka tervezéséhez azonban nekem és néhány kollégámnak is ki kellett utaznunk. Örömmel mentünk, céges pénzen mindig szívesen utazgat az ember.

Mivel én tudtam legjobban angolul, ezért én vezettem a megbeszéléseket, fordítottam a többieknek, és láthatóan az angolok is hozzám fordultak mindennel, velem beszéltek a legtöbbet. A hét unalmasan telt, bár nem panaszkodhattunk, a munkaidő végeztével mindig elvittek minket vacsorázni, várost nézni. Többször mondták, mennyire hálásak nekem a munkáért, de egészen az utolsó estéig nem is tudtam, mennyire akarják ezt a projektet.

Egy nem túl fényűző, de takaros kis hotelben szálltunk meg, nekem is egy átlagos háromcsillagos szoba jutott. Franciaágy, tévé, külön fürdőszoba. Az utolsó esténk volt, és kicsit már honvágyam is volt. Elköszöntem a többiektől, és úgy terveztem, este még tévézek egy kicsit. Vendéglátóink másnap reggel visznek ki a reptérre, a cuccaim jó része már össze volt pakolva.

Épp a tévébe voltam bambulva, amikor egyszer csak kopognak. Először azt hittem, az egyik kollégámnak kell valami, de nagyot tévedtem. Kinyitottam az ajtót, és egy nagyon helyes, fiatal lány állt ott. A huszas évei elején járhatott, olyan 160 magas, átlagos testalkatú, mosolygós lányka, rövid világosbarna hajjal. Olyan "tipikus angol" arc, de a kedvesebb fajtából. Innentől minden párbeszéd angolul zajlott.

– Szia, nem zavarok?
– Szia, ööö... segíthetek?
– Te biztosan Gábor vagy, ugye? – Ettől egy kicsit zavarba jöttem, mert addig csak azt hittem, eltévesztette az ajtót a lány. Mondtam hogy én vagyok, de kicsit hebegtem-habogtam, mert nem tudtam, mit akar, de udvariatlan sem akartam lenni. Ő szerencsére hamar elmondta, mi is ez az egész.
– Én Kylie vagyok. A... Ltd-től szóltak nekem, hogy jöjjek és látogassalak meg, ugye nem baj, nem zavarok? – Itt már kezdett leesni, miről van szó. Még mindig nem voltam benne biztos, hogy most az fog történni, amire én gondolok, de erősen verni kezdett a szívem, mert kevés dolog esett volna akkor jobban, mint egy kiadós szeretkezés. Beinvitáltam a lányt, és kissé tanácstalanul álltam a szoba közepén. Úgyhogy átvette a kezdeményezést.