Egy élvezetes szombat reggel

Nem voltak túl sokan az edzőteremben. Szombat reggel volt, így a legtöbben még javában nyomták az ágyat, hogy kipihenjék az előző esti buli fáradalmait.
Én viszont nem. Bár egy jó bulit sosem vetettem meg és megesett, hogy hajnalig táncoltam valamelyik városi szórakozóhelyen, hogy aztán sajgó lábakkal tipegjek haza a magas sarkúmban az első busszal.
De még ilyenkor sem szerettem sokáig aludni. Nem tudom miért, de azt szoktam meg, hogy szinte a felkelő nappal pattanok ki az ágyból, akármilyen későn is érkeztem haza előző este. Persze ez alól kivételt jelentett, ha az ablakomon besütő nap fényében egy izmos testhez bújhattam hozzá, mert olyankor akár délig is képes lettem volna csak henyélni és kezeimmel újra és újra felfedezni a szeretett test minden egyes porcikáját.
De akkor épp nem volt senkim, így hát magam előtt sem lehetett mentségem, hogy miért maradjak az ágyban.
Bár a gondolatra, hogy edzeni kell mennem, sokszor inkább mindezek ellenére is inkább a fejemre húztam a takarót, hogy eltakarjam a beszűrődő fényt és aludtam tovább...
Bár a "kell" itt erős kifejezés. Kelleni nem kellett, de akármennyire utáltam, időnként eljutottam arra a pontra, hogy elhatároztam magam, első adandó alkalommal elmegyek kondizni. Utána viszont, amikor sor került volna rá, mindig elgyengültem.
A menni, vagy nem menni mérleg egyik oldalán állt, hogy edzés közben mindig csak arra tudtam gondolni, hogy mikor telik már le a magam által kiszabott idő, amitől a percek csigalassúsággal tűntek vánszorogni, a feszülő izmok pedig egyre jobban sajogtak. Az már csak a ráadás volt, hogy hazaérve mindig sajgott minden egyes porcikám.
A másik serpenyőben viszont ott volt a külső és az egészség, amire mindig is nagyon sokat adtam. Nem voltam kövér. Sőt, szinte mindenki szerint tökéletes alakom volt. A munkahelyemen többször is megfordultak utánam a pasik és... no igen, néha egy-két lány is végiggusztált. Sosem volt semmi bajom a leszbikusokkal, de valahogy nem tudtam magam elképzelni egy másik nővel. Ennek ellenére azonban jól esett, hogy éreztem, ahogy a tekintetük végigfut a testemen.
Ilyenkor elképzeltem, hogy mit látnak maguk előtt. Egy középmagas, sportos testalkatú, hosszú lábakkal megáldott, vállig érő szőke hajú, mindig mosolygó huszonegy éves lányt. Ettől pedig elöntött a büszkeség.