Mint egy álom...

Fél éve voltunk együtt, egy nálam 10 évvel idősebb férfivel, amikor először lefeküdtünk. Nekem az volt az első alkalom...
Egy este értem jött kocsival, és elvitt magával a Budapest környéki házához. A meleg, lámpafényes, késő nyári estén egy romantikus sétát tettünk a kihalt utcákon. Már szinte mindenki aludni ment, csak a város centrumában voltak nyitva a szórakozóhelyek az olyan korú fiatalok számára, mint én. Mi nagy ívben elkerültük ezeket a helyeket, és a csendesebb, sötétebb utcácskákban suttogtunk egymás fülébe szerelmes szavakat.
Lassan véget ért a séta, és én meleg, erős kezét fogva léptem be otthona kertkapuján. Végigmentünk az apró kavicsokkal teleszórt kis ösvényen, és az ajtóban megálltunk. Ő rám nézett jégkék szemeivel és ezt kérdezte:
– Mit szólnál, ha még egy kicsit kiülnénk a kertbe beszélgetni? Vagy fáradt vagy, és szeretnél már aludni?
– Persze, jó ötlet! Ne aggódj! Nem vagyok még fáradt. Szeretnék minél tovább fennmaradni veled.
– Akkor hozok ki pár kerti széket. Mindjárt jövök.
– Várj! Inkább üljünk egy pokrócra. Az meghittebb – javasoltam kissé félénken.
– Ahogy akarod – felelte elmosolyodva.

Azalatt a pár perc alatt, míg a házban volt, én körülhordoztam tekintetemet a kerten, mely sokkal sötétebb volt, mint az utca, mert a lámpák fényét kitakarták a magas fák, így téve a kertet még sejtelmesebbé, varázslatosabbá. Ijesztő és hívogató is volt egyszerre. Az egész helyet édes csend ölelte körül, amelyet csak néha tört meg egy – egy csaholó , vagy a tücskök ciripelése... Éreztem, hogy ma végre megtörténik az, amire már oly régóta várok...
Hirtelen egy fölém tornyosuló alak szakította meg a gondolatmenetemet... Hóna alá tette a pokrócot, és két kezébe fogta arcomat. Egyre jobban közeledett felém az árny. Szívem hevesen vert és epedezve vártam a végkifejletet. Puha, célratörő ajkai végre hozzáértek az enyémhez és gyöngéden elkezdett csókolni. Teljesen a falhoz szorított, de ez egyáltalán nem zavart. A nyakát simogattam, és egyre szenvedélyesebb nyelvcsatába kezdtünk. Pár másodpercig fegyverszünetet tartottunk, majd újra egymást csókoltuk.

Mikor ajkaink végleg elváltak egymástól, őrülten ziháltam és alig bírtam menni, annyira el voltam alélva.