Egy bürokrata kalandjai - Az utolsó találkozás 1-2. rész
Megjelenés: 2011. augusztus 23.
Hossz: 30 129 karakter
Elolvasva: 1 041 alkalommal
1. rész
Gábor kényelmesen dőlt hátra a plüsshuzatú fotelben, lassan, élvezettel kortyolt egy nagyot a söréből és az ablak alatti fák koronáját bámulta. A levelek ernyedten lógtak az ágakon, a tikkasztó kánikulai délutánon egy szellő sem rezdült. Egy pillantással ellenőrizte a hőmérőt: 32 fok. Sóhajtva pillantott körbe a legénylakás javát adó nappalin és elégedetten szürcsölt egyet. Minden a helyén.
Ez persze enyhe túlzás volt. A vasalatlan ingek csupán több kisebb kupacból egy nagyobb halommá lettek összehordva, de az asztal tiszta, a kanapén a párnák felrázva, a szomszédos, kis hálószobában friss az ágynemű, a fürdőszoba kvázi tiszta és a konyha sem szalad. Egy ilyen forró vasárnap senki emberfia ne várjon nagyobb háztartási teljesítményt de legfőképpen nem porszívózást attól, aki egy unalmas irodába zárva töltötte az elmúlt, hasonlóan meleg hetet. Áldotta az eszét, hogy még a nagy hőség előtt egy tálca sört pakolt a hűtőbe, mellé sajtot és vékonyra szelt parasztsonkát. Megszokásból gyümölcsöt is készített be, de gyanakodott, hogy előbb-utóbb muslica-eledel lesz belőle. Nem nagyon törődött ezzel. Nem volt sportember. Tisztában volt azzal, hogy van rajta vagy tucatnyi fölös kiló, amitől a dereka köré csavart fürdőlepedő viccesen feszül a hasán, mint ahogy azzal is, a törölköző ápol és eltakar, de nem törődött vele. Viszonylag magabiztosan hitte, hogy az ilyen dolgok összességében igen keveset számítanak, ami az emberi boldogságot illeti. Leszámítva persze, hogy ennél több ruhában dőlne róla az izzadság, és ettől nagyon boldogtalan lenne.
Elgondolkodva sodort magának egy cigarettát és hangosan fújta a vaníliás füstöt maga elé.
Péntekig úgy tűnt, élete lassan a helyére kerül. Az elmúlt években minden barátja és ismerőse megházasodott, férjhez ment, gyereket nemzett, vagy szült. Akik nem, azok legtöbbször a valahol félresiklott életüket, rossz munkahelyüket, sikertelen magánéletüket siratták. Gábornak egyik csoportba sem akaródzott tartoznia, de magában kelletlenül elismerte, hogy megkésve, de legalább óvatosan tempózik a zavarosban az első véglet felé. Egyedül élt ugyan saját, parkra néző lakásában, de már felmerült, hogy összebútorozik évek óta stabil kapcsolatával, a dúskeblű, vörösesszőke Szonjával és ha ez megtörténik, akkor bármi más is megtörténhet.
Gábor kényelmesen dőlt hátra a plüsshuzatú fotelben, lassan, élvezettel kortyolt egy nagyot a söréből és az ablak alatti fák koronáját bámulta. A levelek ernyedten lógtak az ágakon, a tikkasztó kánikulai délutánon egy szellő sem rezdült. Egy pillantással ellenőrizte a hőmérőt: 32 fok. Sóhajtva pillantott körbe a legénylakás javát adó nappalin és elégedetten szürcsölt egyet. Minden a helyén.
Ez persze enyhe túlzás volt. A vasalatlan ingek csupán több kisebb kupacból egy nagyobb halommá lettek összehordva, de az asztal tiszta, a kanapén a párnák felrázva, a szomszédos, kis hálószobában friss az ágynemű, a fürdőszoba kvázi tiszta és a konyha sem szalad. Egy ilyen forró vasárnap senki emberfia ne várjon nagyobb háztartási teljesítményt de legfőképpen nem porszívózást attól, aki egy unalmas irodába zárva töltötte az elmúlt, hasonlóan meleg hetet. Áldotta az eszét, hogy még a nagy hőség előtt egy tálca sört pakolt a hűtőbe, mellé sajtot és vékonyra szelt parasztsonkát. Megszokásból gyümölcsöt is készített be, de gyanakodott, hogy előbb-utóbb muslica-eledel lesz belőle. Nem nagyon törődött ezzel. Nem volt sportember. Tisztában volt azzal, hogy van rajta vagy tucatnyi fölös kiló, amitől a dereka köré csavart fürdőlepedő viccesen feszül a hasán, mint ahogy azzal is, a törölköző ápol és eltakar, de nem törődött vele. Viszonylag magabiztosan hitte, hogy az ilyen dolgok összességében igen keveset számítanak, ami az emberi boldogságot illeti. Leszámítva persze, hogy ennél több ruhában dőlne róla az izzadság, és ettől nagyon boldogtalan lenne.
Elgondolkodva sodort magának egy cigarettát és hangosan fújta a vaníliás füstöt maga elé.
Péntekig úgy tűnt, élete lassan a helyére kerül. Az elmúlt években minden barátja és ismerőse megházasodott, férjhez ment, gyereket nemzett, vagy szült. Akik nem, azok legtöbbször a valahol félresiklott életüket, rossz munkahelyüket, sikertelen magánéletüket siratták. Gábornak egyik csoportba sem akaródzott tartoznia, de magában kelletlenül elismerte, hogy megkésve, de legalább óvatosan tempózik a zavarosban az első véglet felé. Egyedül élt ugyan saját, parkra néző lakásában, de már felmerült, hogy összebútorozik évek óta stabil kapcsolatával, a dúskeblű, vörösesszőke Szonjával és ha ez megtörténik, akkor bármi más is megtörténhet.
Ez csak a történet kezdete, még 14 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. december 26. 11:38
#6
Izgalmas kalandtúra.
1
A
Andreas6
2017. szeptember 3. 07:10
#5
Van fantáziád!
1
U
Ulysses
2015. február 13. 21:26
#4
Nagyon profinak tűnik, tényleg jó írás.
1
l
listike
2014. május 31. 09:27
#3
Nagyon jó.
1
a
A57L
2013. november 8. 04:42
#2
Jó írás.
1
T
Törté-Net
2011. augusztus 23. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1