Eve nénikém esküvője 3. rész

– Dehogy mész a kanapéra! – térített vissza a gondolataimból a nénikém – Elég nagy az az ágy, elférünk rajta ketten is...

Mondanom sem kell, a pániktól és a meglepettségtől egyetlen szót sem tudtam kinyögni. Valószínűleg a légzést is újra kellene tanulnom tudatosult bennem, mikor az oxigénhiánytól égő tüdőmbe egy mély sóhajjal préseltem némi levegőt. Nem tudom milyen jelentőséget tulajdonított ennek a sóhajnak a nénikém, mindenesetre halkan felkuncogott. Ahogy közeledett felém egyetlen mozdulattal lecsusszantotta a magára terített selyem köntöst majd oda sem nézve az ágy végébe hajította, pontosan Lizzy-ére! – Ezt legalább nem veszi észre! – gondoltam. Szóval egy kipipálva. Maradt a top a kezem alatt, és az unokahugi az ágyam mellett. Óhhhogyazamagasságos... Mire idáig sikerült eljutnom fejben, felnéztem Eve-re és az agyam rebootolt! A csipkés babydoll szinte teljesen átlátszó volt. Hatalmas, legalább két tenyérnyi műmellek, méretes, a csöcsökhöz illő bimbók, alattuk lapos has és csupasz pina! Megint elfelejtettem lélegezni. Nem gondoltam én már arra, hogy Lizzy ott fetreng a földön alig pár centire és az sem érdekelt már, hogy lebukhatunk! Most, hogy az anyja, az én nénikém majdnem meztelenül készül bemászni az ágyamba, a realitás csak egy furcsa perverziónak tűnhetett volna. Tűnhetett volna, ha képes lettem volna még egyáltalán gondolkodni. Az agyamból az összes vér távozott ugyanis és az utolsó vörösvértestig a lábam közé masírozott, hogy ott aztán le is telepedjenek. Érzésem szerint hosszútávon. Igen, legalább 16cm hosszan. Szóval én csak félig ültem, félig feküdtem és meredtem. Szememmel farkammal egyaránt. Szótlanul, aprókat és gyorsan lélegezve figyeltem, ahogy Eve néni egyre közelebb jön, majd lehajolva felemeli az ágyterítőt, amitől a hatalmas csöcsei engedve a gravitációs kényszernek, súlypontjuk változtával, kishíján kibuktak a cseppet sem szoros fogságukból. Természetesen jöttek a légzési rendellenességek. Ezúttal csak a felét felejtettem el és csak befelé szívtam a levegőt mint egy béka, majd amikor már nem fért be több, hosszan de kissé remegve fújtam ki. Amikor bemászott az ágyba, a szétnyíló lába közt egy pillanatra látni véltem a punciját szinte teljes egészében. – Pont olyan mint Lizzy puncija! – villant át az agyamon. Akkor hirtelen minden újra visszatért. Ez a gondolat kiszakított a és régi jó ismerősként üdvözöltem a pánikot, ahogy mázsás súlyával ismét a mellkasomra telepedett.