Balatonlelle, szomszédasszony

Megérkeztem Balatonlellére. A következő két hetem itt fogom tölteni. Az idő elég szar még ahhoz, hogy fürödni lehessen így marad a füvezés a haverokkal. A legjobb barátom, Dénes kapta meg a szüleitől a nyaralójukat erre az időre. Már május óta terveztük, hogy majd lemegyünk páran és rendesen szétcsapunk a környéken, de azt nem gondoltuk, hogy az időjárás ilyen bénán alakul. Első ott töltött napomon, este kiültünk vele meg egy osztálytársunkal egy jó cigi társaságában. Egy kis idő és pár török kör után, már rendesen kivoltunk.
– Megint jót adott a Zoli – mondom.
– Mindig jót ad tesó. – erre kifakadt.
Elkezdtünk röhögni a semmin, ami tarthatott egy három percig, egyre intenzívebb röhögéshullámokkal. A végén teljesen értelmetlenül rám jött a para, hogy lehet figyel valaki. Ekkor abba hagytam, de a többiek még fojtatták. Körülnéztem és a szomszédban megláttam egy érett nőt, ahogy a saját teraszán ül a székben és teázik. Biztos észrevett minket, meg nem is fogtuk vissza magunkat, de úgy látszik nem érdekelte mit csinálunk, vagy csak nem tudta. Úgy ötven körül saccoltam az élet korát, bár ez nem igazán zavart. Vonzanak az idösebb hölgyek főleg, ha korukhoz képest jól néznek ki, és ő igazán tetszett. Tudtam persze, hogy a barátaim észre se veszik, vagy ha igen teljesen hidegen haggya őket. Mire végére értünk a ciginek, már csak őt néztem, amit próbáltam úgy, hogy ne tűnjön fel mi keltette fel az érdeklődésem. Nem akartam, hogy végig ezzel cinkeljenek majd.
– Én bemegyek leöblítem egy kis Jäger – rel. Jöttök?
– Naná!
– Én maradok kicsit itt kinn, szívok egy sima cigit, piázni amúgy se szeretek annyira.
– Ahogy érzed, Tomi. Egy idő múlva azért elkéne kezdeni csinálni valami vacsit, gyere majd be.
– Oké.
Reméltem, hogy a néni marad amíg a barátaim visszamennek a házban. Szerencsére még mindig teázgatott az asztalnál keresztbe tett lábakkal. Vártam, hogy megérezze figyelik és felém forduljon.
– Jó estét! – köszöntem rá kedvesen.
– Szia! Jó kedvűek a barátaid. – mosolygott.
– Ja, igen.
Éreztem egyre nehezebb beszélnem, ezt köszönhettem az állapotomnak is.
– Mit iszik?
– Csipkebogyó – teát.
– Az finom. Bár nagyon rég ittam már.
– Tényleg szereted? Van még belőle, ha gondolod vihetsz át a barátaidnak is, szívesen adok.
– Nem tudom, ők mennyire díjazzák a teákat inkább csak töményeket isznak, ha érted mire gondolok.