A Menedék 4. rész

Újra elkezdte simogatni a lányt, élvezte a bársonyos bőr feledhetetlen érintését. Kezei visszatértek a lány gyönyörű melleihez. Lágyan simogatta őket, megérintette a bimbócskákat. Érezte, ahogy megfeszülnek a lány mellei.
El kezdte finoman dörzsölgetni a bimbócskákat. Közben szája újra a lány nyakát csókolta, de most szenvedélyesen, vágytól égő mohósággal. A lány szorosan húzta magához a srác fejét. Élvezte a srác feltámadó vágyát. Bizsergés járta át a testét. Kicsit meg emelte a popsiját és a nadrágot együtt húzta le a kis csipke csodával, mely eddig rabságban tartotta kis barlangocskáját. A srác egyik kezével elengedte a lány mellét és kigombolta a nadrágját és kiszabadította kemény férfiasságát. A lány kívülre akarta rakni a lábacskáit, de a srác megfogta a combjait és finoman megállította. Kicsit szétnyitotta a lábait és lassan maga felé húzta a lányt. A lány a srác vállára hajtotta a fejét és bal kezével a srác nyakába kapaszkodott. Jobb kezével lenyúlt és a srác lüktető dorongját finom kis husijához irányította. Összezárt combjaitól még szűkebbé vált a kis barlangocska, lassan csúszott rá a srácra. A srác bele borzongott a gyönyörűségbe, ahogy behatolt a kis forró husiba. Élvezte a tüzes szorítást. Végül a lány popsija teljesen az ágyékának nyomódott. A lány nagyokat sóhajtva fogadta magába a veszítő, lüktető srácot. Ajkai a srác száját keresték.
A srác mohón csókolta a lány édes ajkait. Kezei finoman átölelték a lányt és elkezdte simogatni a lányt. A lány lenyúlt és betakarta magukat a pokróccal. Lekezdett piciket hintázni a csípőjével, a srác pedig izmait megfeszítve elkezdte emelgetni a csípőjét. Mindketten aprókat mozogtak. A csókok és az ölelés, az apró kis mozdulatok annyira bensőségessé tették az együtt létüket, hogy el is felejtették a világot. A szép völgyet, az életet, mindent. Csak ők ketten voltak egymásnak. A szerelem és a szeretet finomsága áradt bennük szét. A srác finoman simogatta és karjában tartotta a lányt, aki teljesen a sráchoz simulva élvezte a srác érintését. Ahogy ujjai végig simítják kis hasát, majd lassan mellei felé közelítenek, majd kicsit megsimítja őket, ujjai épp csak érintik a bimbócskát és már siklik is tovább a keze. Majd újra vissza. A lány bele borzongott. Érezte, ahogy a srác feszíti őt, ahogy remeg férfiassága az izgalomtól. A finom érintések és a remegve mozgó, lüktető hús egyre jobban fokozta benne a kéj érzését. Tudta nem fogja sokáig bírni ezt. De nem is akarta, érezte a srác zihálásából, hogy ő is közel jár a véghez. Erősebben préselte magát a sráchoz, kicsit fokozta a tempót. A srác elengedte ajkait és zihálva szedte a levegőt és erőssebben mozgott a lány alatt. Szorosabban ölelte magához a lányt, ujjai befurakodtak a lánycombjai közé és rügyecskéjét kezdte simogatni. A lány összerándult az érintéstől, érezte, ahogy gyomra picire zsugorodik, és remegő medencéjéből elindul egy megállíthatatlan lavina. Teste egészében remegni kezdett, zihált, össze-összerándult, majd megfeszült a teste, ahogy a gyönyör végig járta teste minden porcikáját. Érezte már nem ura testének, a lavina elsöpört mindent. Ekkor megérezte a kis barlangocskájába áradó forróságot és érezte a srác ujjait is a rügyecskéjén. Ettől hirtelen egy újabb lavina indult el benne. Hevesebb, mint az előbb, görcsösen kapaszkodott a srác nyakába és teljes erőből préselte bele magát a srác ölébe. Kis barlangocskája összerándulva próbálta kipréselni a srác mindenét. Zihálva, remegve próbálta mélyebben magában érezni a srácot. A srác csak tartotta karjában szerelmét, érezte, ahogy csitul benne a mindent elsöprő erő. Már nem zihált olyan nagyon a lány, megcsókolta a nyakát és a fülébe súgta:
– Nagyon szeretlek! Köszönöm Neked, ez varázslatos volt.
– Még sosem volt ennyire fantasztikus. – mondta mosolyogva a lány és nyelvét picit kidugva a srác száját kereste. Forrón, szerelemtől égőn csókolta a srácot. A srác a szájába szívta a lány finom kis nyelvét. Imádta a finom kis nyelvét, kergetőzött vele, aztán csak finoman simogatta, majd lágyan csókolgatta. Majd ajkaik szétváltak és a lány a srác vállára tette a fejét és élvezték egymás közelségét. A nap már magasan járt, teljesen bevilágította a kis völgyet.
– Imádok itt lenni, annyira szép itt minden.
– Még most is bennem van a látvány, amikor kissrác koromban először itt voltam. Majdnem ugyan így nézett ki. Ott lent ahol a patak kanyart ír le, ott volt egy hatalmas égerfa a partján. Kb. tíz éves lehettem kitört egy nagy viharban. Emlékszem egy teljes telet tüzeltünk vele. Akkoriban sokkal többet voltunk itt kint. Ez mi volt?
– A gyomrom, kezdek éhes lenni. – mondta elpirulva a lány.
– Lemegyünk, csinálunk valami ebédet? És azt hiszem, ideje lenne felöltözni is. – mondta mosolyogva a srác. Rendbe szedték magukat és ettek egy-egy szendvicset és ittak hozzá a termoszból teát. Közben a srác mesélt, az itteni életről, amikor még kicsi volt. Elmesélte, hogy mi mindenre megtanították a nagyszülei, hol, mit talál az erdőben, mikor melyik gyümölcs érik, mit lehet belőle készíteni. A sok gomba fajtát, hol érdemes vadászni. De megtanították arra is, sose legyen telhetetlen, csak annyit vegyen el a völgytől, ami nagyon kell. Sose szedjen több gyümölcsöt, mint ami kell, ne lőjön több vadat, mint amit megesznek. Mert a völgy szép és kellemes az élet itt, de csak addig, míg tönkre nem teszi. Mert akkor a völgy zordá és könyörtelenné válik. De míg vigyáz rá, addig a völgy mindennel el fogja őt látni. Elmesélte, az őszi barangolásokat a tölgyesben, amikor a szárítani való gombákat szedték, és hogy emlékszik még hol volt az a hatalmas szedres, ami tavasztól őszig végig terem.
– Holnap elmehetnénk és szedhetnénk, egy keveset, csinálhatnánk egy kis süteményt. Lenne kedved hozzá?
– Igen! És most én fogok főzni is és nincs vita. – mondta komolyan a lány, de a srác látta a szemében, hogy mosolyog. Elnevette magát:
– De akkor valami könnyű ebédet kérek.
– Hmmmm, gomba leves lesz és süti!
– Oké, akkor szedünk majd egy kis szegfűgombát, láttam mikor jöttünk befelé a kocsival. Akkor megegyeztünk, Te meg főzöl én meg beviszem majd a két kidőlt fát, jó lesz télire tüzelni. – elindultak lefelé. Sokkal nehezebb lefelé, mint felfelé állapította meg a lány. Lent kicsit kinyújtózkodott és elindult a srác után lefelé a sziklafalon. Lent ittak egy kicsit és elindultak az ösvényen a kisház felé. Az egyik kanyarból kiérve jóformán bele botlottak egy medvebocsba. Meghűlt bennük a vér, földbe gyökerezett lábbal bámulták az apróságot, aki az ösvényen nekik háttal üldögélt. Az anyjuk húsz méterre tőlük az egyik bokor ágait rágcsálta. Mikor észrevette őket két lábra ágaskodva üvölteni kezdett. A kis bocs rémülten szaladt az anyja felé. A lány azt hitte megsüketül a medve hangjától. Ekkor medve előre lendült és feléjük szaladt, a srác előkapta a puskát és a medvére szegezte, ujja már az elsütőn görbült, mikor a lány lecsapta a puska csövét, a srác rémülten nézett a lányra, de akkor ő is meglátta. A kis medvefej a szíjon a medve irányában ki volt feszülve. Ott lebegetett a lány arca előtt és a kis kő a szájában vakító fehérséggel izzott. A medve pár lépésre tőlük visszahőkölt és megállt. Csak bömbölt rájuk és a fényt nézte. Ahogy ordított rájuk, a lány érezte a vadvirág illatát, amit az előbb evett. Libabőrös lett és remegni kezdett a félelemtől, de a kis kő még erősebben ragyogott. A medve csendesedni kezdett. Már nem üvöltött, morgott és nézte a kis medve fejet, majd megfordult és elindultak a boccsal a dombtető felé. Ők csak a félelemtől bénultan álltak és néztek utánuk. A lánynak remegni kezdett a lába és kis híján összecsuklott. De a srác elkapta és segített neki. Leültette a lányt, adott neki vizet a kulacsból. A kis medvefej megint csak lógott a szíjon. Semmi sem látszott rajta az előbbi fényességből. A lány lassan kezdett megnyugodni. Összenéztek, nem szóltak egy szót sem, de mindketten tudták, az öregek mentették meg őket. Ha nincs a lány álma, akkor most valószínűleg már nem élnek. Felállt a lány, elindultak újra. Haza érve a srác kinyitotta az ajtót és vissza is zárta maguk mögött. Leültek az asztalhoz és csak néztek egymás szemébe.
– Haza menjünk? – törte meg a csendet a srác.
– Ne, maradjunk itt. – mondta nagy sokára a lány. – Végül is nem bántott minket és csak a kicsijét védte. Igaz nagyon féltem és megrémültem, de amikor megjelent a kis medvefej előttem, valahogy tudtam, hogy nem fog bántani minket.
– Azért ütötted félre a puskát is?
– Azt nem én akartam, nem én voltam. Nem tudtam mozdulni sem.
– Biztos, hogy maradni akarsz? Bármikor visszajöhetnek!
– Nem fognak, ebben biztos vagyok, most már tudják, hogy a völgy a miénk. A srác csak nézett bűvölten a lányra. Vajon honnan tudja? Talán az ősök voltak velünk? Ők védtek meg minket, vagy a kis medvefej? És mit jelent a különös mondat rajta? Megbeszélték, hogy majd később mennek el az ebédhez való gombáért. És a szederszedést is kihagyják. A srác neki állt fürdő vizet melegíteni. A lány pedig kipakolta a kosarakat. Kinézett az ablakon és megdermedt a látványtól. Kiesett a kezéből a kulacs és a termosz. A belseje hangos tört össze, ahogy a padlónak csapódott. A srác felkapta a fejét és a lányhoz ugrott, látta mereven bámul ki az ablakon. Követte a lány tekintetét és ő is kővé dermedt. Ott álltak az öregek az úton és mosolyogva integettek a ház felé, majd a bácsika átölelte a nénit és elindultak a híd felé. Mikor oda értek leültek a padra és szép lassan kezdtek eltűnni. A srác az ajtóhoz ugrott feltépte az ajtót és elkezdett feléjük szaladni, de csak pár métert tudott megtenni az öregek eltűntek. Csak ezt hallotta: "Ne féljetek, mindig veletek leszünk! A medál vigyázni fog rátok! Vigyázzatok a völgyre! Őrizzétek meg, és adjátok tovább a fiatoknak! "
A srác léptei lassultak, megállt, könny szökött a szemébe:
– Ne menjetek még! Beszélni szeretnénk veletek! Ne menjetek... Még ne... Ekkor ért oda hozzá a lány, megfogta a vállát, neki is könnyes volt a szeme. Átölelték egymást.
– Tényleg ők voltak. – suttogta a srác.
– Igen. – Percekig álltak ott egymás karjaiban. Majd lassan elindultak a ház felé. A lány tudta mindent meg fog tenni a völgyért, elhatározta, hogy megőrzik, így ahogy van. Elmesélte a srácnak, hogy az apja a környezetvédelmi bizottság elnöke. És, hogy neki módjában áll, hogy természetvédelmi területnek nyilvánítsák, és különben is még tartozik apja egy szívességgel neki.
Pár hét múlva...
A lány éppen haza ért a munkából, kinyitotta az ajtót és meglepetésében egy aprót sikkantott. Az előszobából, egy kismécsesekkel szegélyezett, rózsaszirmokból szórt út vezetett a konyhába. A konyhában fogadta a következő meglepetés, szépen meg volt terítve, gyertya égett az asztalon, két amarillys állt a karcsú a vázában. A gyertyák fénye visszatükröződött a porcelán tányérokról. A srác ott állt az asztal mellett és a lány székét készült megigazítani.
– De,... mi... és miért?
– Ma ünnepelünk, képzeld kisfőnök lettem és telefonált az orvosod is, kisfiunk lesz! – a srác arca ragyogott a boldogságtól. A lány a nyakába borult és a fülébe súgta:
– Nekem is van meglepetésem!
– Micsoda? – nézett rá kérdően a srác. Egy dossziét húzott elő a lány a táskájából és átadta a fiúnak.
– Sikerült elintézni. A völgy kiemelt természetvédelmi terület és csak a te a családodnak és örököseidnek van engedélye belépni a területre, ami egy kicsit nagyobb lett, mint a völgy. – mosolygott huncutkásan a lány. Most a srác kezdte keresni a szavakat, de a lány belé fojtotta az igyekezetet.
– A völgy túl oldalán lévő folyótól a kövesútig tart, keresztben pedig a nagy hegytől, amit a kövesútról lehet látni, egészen a tengerpartig tart.
– De hiszen az hatalmas terület! De hogy sikerült ekkora?
– Apa azt mondta, látja, milyen boldog vagyok és hogy fontos ez nekem. Hát kicsit nagyobbra vette a területet. Hétvégén kimegyünk?
– Hát persze! – megcsókolta a lányt, szorosan átölelte és a fülébe súgta, mennyire szereti őt. Ahogy karjaiban tartotta a lányt, tudta, hogy nekik is olyan szép életük lesz, mint az öregeknek. Hogy boldogok lesznek, együtt, egymással. Lassan elengedte a lányt, leültette megigazította a székét és behozta az ételt. Levette a fedőt és a lány megpillantotta kedvenc ételét, a párolt pisztrángot ribizli mártással.
– Kapok palacsintát is? – kérdezte huncut mosollyal. A srác nevetve bólintott, majd a hálószoba felé pillantott, a lány követte a tekintetét és sokat sejtetően nézett a srác szemébe.

Vége