Augusztusi nyaralás...

Van itt az iskolánkban egy másik vénkisasszony is – vagyis hát mit is beszélek, ÉN nem vagyok az, hanem csak ő. Sosem volt férfi az életében, és már le is mondott róla, hogy még akadhat, aki udvarolna neki, mert hogy már 35 évesnél idősebb korában egyre csökkentek az esélyei.
Velem azért más a helyzet, mert bár én is 33 felé járok, de nekem igenis akadt egy – két férfi, aki csapta a szelet, más kérdés, hogy mégsem voltam fontos egyikőjüknek se annyira, hogy hosszabb távra tervezték volna velem.
Szóval az a helyzet, hogy valamiképpen mégiscsak sorstársak vagyunk a Klárával, ámbár én nem szeretnék belesavanyodni ebbe a helyzetbe, hogy csak a diákok meg a tantestület, aztán semmi több, ami az életet jelenthetné.
Vágytam valami kalandra, ezért aztán csaltam a kolleganőmet magammal, hogy fizessünk be egy utazási irodánál valami tengerparti nyaralásra. A busz háztól – házig visz, és manapság már olcsóbban kijön egy hét az Adrián vagy akár a görög tengerparton, mint a Balatonnál. Eleinte elképedt a javaslatomtól, de azután mégis hagyta rábeszélni magát.

Augusztus végén indultunk. Végignéztem az utasokon, hátha akadna valamilyen férfi, valaki, akin megakadhatna a szemem. De nem!! Volt néhány nyugdíjas házaspár, néhány fiatal pár, meg középkorú nők, mint mi, de facér férfi nem igen látszott. B – ((
A fárasztó buszozás után kárpótolt az a csodálatos látvány, ami a szobánk ablakából elém tárult.

A II. emeleten volt a szobánk, a teraszról egy gondozott parkra láttunk, meg azon túl a hihetetlen színű zöldeskék tengerre.
A mindennapi életünk elég szokványos volt, megreggeliztünk, és lementünk a partra napozni, úszkálni, két óra felé fölmentünk, hogy lezuhanyozzuk magunkról a bőrünkre kiütköző sót, ebéd után némi szieszta, aztán megint vissza a tengerhez. Így ment nap mint nap.
Pasi nem akadt egyetlen egy se. B – (

Egyik napon Klára nem várt be, hanem fölszaladt nélkülem, mire fölmentem én is, már fürdés után volt, és készült lemenni ebédelni. Mondtam is neki, hogy ne várjon rám, mert én kényelmesen, hosszasan szeretek a tus alatt álldogálni, nyugodtan menjen, s egyen csak nélkülem.

Megmostam a hajam is, jó esésű, dús, hosszú hajam van, de nem szeretem, ha a sótól összetapad. Amikor elcsuktam a vizet, akkor hallottam meg, hogy zörömbölnek az ajtón. Bosszankodtam, hogy a szobatársnőm miért nem vitte magával a kulcsát, mit engem ugraszt ki a fürdőszobából, ha fönn felejtett valamit. Csak magam elé kaptam a fürdőlepedőmet és víztől csattogó talpakkal szaladtam az ajtóhoz, hogy kinyissam neki.
Épp nyitottam a szám, hogy szemrehányást tegyek, amikor észrevettem, hogy nem ő áll az ajtóban, hanem egy víztől csöpögő hajú, meztelen derekán kis törölközőbe csavarva egy napbarnított fiatal férfi.

Kővé dermedve vizsgáltam végig a látványt. Fekete hajából még folydogált a víz, a nyakán lecsurogva a mellkasán kunkorodó gyér szőrzetében eltűntek a csöppek. A mellkasa szép domború volt, a mellbimbói picike gombként hegyesedtek előre. A hasán folytatódtak a sötétlő szőrkunkorok, a köldöke körül már egészen dúsan, de lejjebb nem láthattam a folyamatot, mert a csípőjére tekert törölköző elfedte. A combjain szintén folydogált lefelé néhány vízpatakocska, a lábszárán is, majd aztán a talpa körül már jelentős tócsa gyűlt.
Szólni se tudtam hirtelen, csak gyönyörködtem a látványban, ahogy ez az izmos, víztől csillogó bőrű férfi itt álldogál előttem.
Eszembe se jutott, hogy én pontosan úgy nézhetek ki mint ő, a hajam a vállamra tapadva, a bőröm még vizesen, a talpam alatt egyre terjedő tócsa.
– Eltévesztette az ajtót, nem itt lakik! – nyögtem ki végül.
– A szomszédja vagyok. Csakhogy az történt, hogy valaki erősen kopogtatott az ajtón, kimásztam a zuhany alól, hogy kinyissam, és amikor kiléptem az ajtókeretből, hogy végignézzek a folyosó hosszán, hogy vajon ki kopogtathatott, a huzat becsapta az ajtómat, most meg nem tudok visszamenni. Szeretnék a maga erkélyén átmászva visszajutni a szobámba. – Nézett rám várakozóan.

Micsoda szép szeme van ennek a férfinak, mint az olvasztott csokoládé, úgy csillog. A szempilláit egymáshoz tapasztotta a víz, a szemöldöke dús, sötét, szép ívű.

Csak néztem őt, ahogy beszélt hozzám. A szája folyamatosan képezte a szavakat, hol eltakarva a szépállású fogait, hol láthatóvá hagyva. Egyenletes, sima fogai voltak, talán a két metsző egy kicsit hosszabb, mint a többi.
Milyen szívesen megérinteném a száját, meg a fogait! Szeretném végighúzni az ujjbögyemet ezen a dús sötét szemöldökön, és megborzolni ezt a víztől sötétlő haját... Eh, mi jut eszembe! Némi önfegyelem, kérem!

De hogy ereszthetném be, itt állok meztelenül, a mellemhez szorítva egy fürdőlepedő, ami ugyan leér térdig, de hátul fedetlenül hagy. Khm.

Egy hirtelen mozdulattal magam köré kaptam a törölközőt, a mellem fölött szorítottam egymásra, és a két szárnya átfedésében egymásra gyűrtem a szegélyt. Így viszont csak combközépig ért, és fél kézzel tartanom kellett, hogy ne nyíljon széjjel minden lépésnél.

Szélesebbre tártam az ajtót, és az ajtóm előtt gyűlt tócsából a pasi belépett a szobámba.

Ahogy előrelendültem a teraszajtó irányába, éreztem a hátamban a tekintetét. Vagyis nem annyira a hátamban, hanem a fenekemre feszülő fürdőlepedőn, meg a combjaimon.
Zavarba jöttem, hogy így gusztál engem, meg különösen azok miatt a gondolatok miatt, amik feltódultak az agyamba...

Odaálltunk a terasz széléhez, felmérni a lehetőséget. No hát, nem egy karnyújtásnyira volt a másik, elég kockázatos lesz átmásznia. Nincs se egy létránk, se egyéb, leakasztható szekrényajtónk, amit átfektethetnénk a két erkélykorlát közé. Volt az talán 2 méter is, vagy valamivel több is esetleg.

– A külső peremre kell állom, és ha erősen meg tudná fogni a csuklómat, és biztosít, hogy le ne zuhanjak, míg a másik kezemmel el nem érem az erkélyem korlátját, akkor meg lehetne próbálni. – mondta nekem.
– Hát, elég kockázatos. Vizes a kezem. Meg nem biztos, hogy meg tudom tartani a súlyát. Félek, hogy nem tudnám fogni elég szorosan...

Belepillantott az arcomba (máris elgyöngültem a tekintetétől), és nem is tudtam folytatni a kifogásaimat tovább. Csak néztem őt, és megint rámtört a vágy, hogy megérintsem, hogy foghassam, elég szorosan, de nem csak a csuklóját.

Zavaromban csak lehajtottam a fejem, nem is vettem észre, a huncut csillogást a szemeiben.
Féloldalra fordult nekem, és próbálta átlendíteni egyik combját a korláton. A mozdulattól aztán meglazult a csípőjére kötött törölköző, és leesett.

Máris láthattam, hogy a köldökénél gyülekező sűrű kunkori szálak bizony folytatódtak lejjebb is. Még sűrűbbé válva, egészen sötét szőnyeget terítettek a meztelen férfiassága alá. A herék is szőrösek voltak, de ott már sokkal gyérebben.

Érdekes, hogy nem bírtam elvenni a tekintetemet onnét, csak bámultam a lába közé megigézetten, és egyre határozottabban körvonalazódott a vágy, hogy mi is az, amit olyan nagyon szívesen megérintenék ezen a férfin. Szerettem volna végigsimogatni a testét. Előbb persze a haját borzolgatnám, de simogatnám a szemöldökét is, a mellkasán már valamivel hosszabban időzve, mindkét bimbóját körülcirógatva, hogy azután a köldökére röppenjenek az ujjaim, hogy finoman belétúrjak a kacskaringós szálacskák közé, amelyek aztán megvezetnék a kezemet. Követném a növése vonalát az egyre sűrűbb irányába, míg aztán egészen bele nem ásnám magam az ágyéka bozontjába. Végül megérinteném a heréket is, hogy összehasonlításom legyen a sűrű fanszőrzet után ezekkel a gyéren álló pihékkel is.

Már egy jó ideje mereszthettem a szemem oda, de ő továbbra sem kapott a törölközője után, a tenyerével sem fedte el, hanem csak hagyta, hogy nézzem neki, ha már ennyire érdekel.
Bizonyára kiült az arcomra a vágyam, vagy legalábbis valamiféle fokozott érdeklődés, mert egyszer csak a kezemért nyúlt és odahúzta a hasához.
– Érintsd meg nyugodtan, simogasd meg, örülne neki – súgta halkan, mint aki nem akarná megtörni a varázst.

Szavaitól észbekaptam végre, és elemeltem a tekintetemet. Nem mertem az arcába nézni, csak félrefordultam, miközben éreztem, hogy az egész arcom lángbaborul, mint akit illetlenségen kaptak.
De a kezemet nem húztam el onnét, viszont megsimogatni vagy megmarkolni se mertem, csak álltam ott szerencsétlenül.
Azért azt észrevettem, hogy egyre feszesebb rajta a bőre, a ráncai kisimultak, és egészen vastagra megdagadt. (Ezek szerint mégse máshová fordítottam a szemem, hanem továbbra is odabámultam. )

A csuklómat továbbra is fogta a hasához közel húzva a kezem, a jobb tenyerével meg bekalandozott a körém tekert fürdőrepedő résén. A csípőmre tette a tenyerét, a hüvelykujját viszont fölfelé állította, megérintve vele a mellem alsó ívét. Csak egy picit tolta följebb a kezét, ettől aztán a hüvelykujja közelebb jutott a mellemhez, és tétovázás nélkül fölfedezésre indult, cirógatta a domb alsó ívét, szinte a hónaljtól a mellközépig.
Hirtelen kieresztettem a visszafojtott levegőmet (nem is vettem észre, hogy elakadt), s ekkor ő még följebb hatolt, már a bimbót simogatta.
Bizsergett az egész bimbóudvar, vágytam rá, hogy a másikat is bizsergesse nekem!! De amíg foglalva van az a keze – hogy az enyémet célra tartsa vele – addig nem teheti – nyilván.

Hogy felszabaduljon az a keze is, a magamét közelebb tolva megérintettem a szőrtenger lakóját, és végigsimítottam a hosszán. Ujjaimmal úgy táncoltam végig ott, mint aki hárfán szalajtatja az ujja csúcsait. Mélyet sóhajtott tőle, és még közelebb állt, kicsit terpesztve is, hogy odaférjek, ahol óvatos érdeklődéssel kalandozom.
Hm. Meglepetésként ért, hogy ilyen vastag. Úgyszólván hosszra nem is változott, de ahogy körülfogtam az ujjaimmal, a kezem nem érte át. Végigsiklottam a csúcsáig, az átmérője egyenletesen vastag volt mindenütt, a bőr feszesen rásimult.
Jól esett fogni, simogatni, jó volt az ujjaim gyűrűjét rászorítani.

A másik kezemmel az övé után kerestem, és bevezettem azt is a törölközőm alá.
Értette mindjárt, hogy mit szeretnék, és mindkét hüvelykujjával a bimbóimat cirógatta.
Egészen elgyöngült tőle a lábam, alig tartott, úgy reszketett. A szemhéjam leereszkedett és a többi érzékem megszűnt mind, csak mintha két duzzadt mellből állnék, amelyek finom csiklandozással, bizsergéssel zsibbasztanák az egész agyamat.

A fogával meglazította a törölközőt, amely kibomlott máris, előbukkanva a simogatás tárgya. A két bimbó olyan duzzadtan magát további kényeztetésre, mintha két nagy szőlőszem tolakodna elő, egy kis szopogatásra, nyalogatásra vágyva.
A pasi közelhajolt hozzá, de nem kapta be, csak a szája puha bőrével simogatta tovább, miközben éreztem, hogy az ágyékomat elönti a nedvesség, és egyre homorítom a hátam, hogy még inkább a bimbóimat.

Azt szerettem volna, ha a szájába szívja, ha bekapja és szopogatja nekem, a végsőkig fokozva még ezt a borzongatós remegést. De ő csak lágyan cirógatta, olykor a nyelvével megnyalintotta, pedig én sokkal intenzívebben szerettem volna. Ne csak nyalintgassa, hanem harapja meg, erősen, hogy érezzem a fogát. A tarkójára tettem a tenyerem és a fejét jelentősebben rászorítottam a mellemre, mert egyre izgatóbbnak éreztem, amit művel, és nem akartam volna, hogy abbahagyja nekem.

Ő meg egyidejűleg a másik kézfejemre tette a tenyerét, és jócskán rászorította a f... – ra, kicsit éreztetve velem, hogy intenzívebb masszírozásra vágyik.

Megmarkoltam neki, és föl – alá siklattam a kezem. Jóleső morgással nyugtázta, és máris szopni kezdte a bimbómat. Beszívta a szájába, még az udvarát is. Nyelvével a szájpadlásához szorította, és úgy szívta, cuppogtatta, hogy az eddigi finom bizsergés immár nem csak a mellkasomat lepte el, hanem sebesen széjjelterült a nyakamra, tarkómra. Szinte éreztem, hogy a hajszálaim fölmeredtek tőle, és forróság öntötte el az egész fejemet. De csak nyögdécselni voltam képes, és reméltem, hogy sokáig szopogatja még, mert nagyon finom volt.

Minél tovább élveztem a melleimmel való játékát, annál inkább élvezhette ő is, hogy a szájában tarthatja, vagy azt, hogy keményen markolom és táncoltatom a f... – t, mert éreztem az ujjaimmal, hogy egyre síkosabban csúszkál rajta a bőre, és egyre inkább fölfelé emeli a fejét. Már nem is a hasa irányából markoltam, hanem inkább aláfogtam, és úgy folytattam tovább a dörzsölését, olykor a heréket is megkoccantva, de elsősorban erre a vastag, fesztes dologra koncentrálva. Nem csináltam gyorsan, de erősen szorítottam, ahogy ütemesen húzogattam. Majd két ujjamat elemelve a gyűrűsorból, iparkodtam inkább azzal a két ujjammal a tojásait is simogatni.
Éreztem, hogy tetszik neki!

Finoman harapdálta a mellem, én meg borzongva élveztem, toltam magam még közelebb hozzá, a fejét rám szorítottam egészen.
Húúh, de jó lett volna, ha még egy szája van, hogy a másik bimbómat is szophatná vele.

Az ágyékom tocsogott a vágytól, szerettem volna befogadni végre, amit a markomban szorongattam, de láthatólag ő nem törekedett még oda, hanem csak tetszett neki, ahogy a kezemmel csinálom.

Hirtelen eleresztette a mellem, és a fülembe lihegte, hogy:
– Menjünk be a szobába...

Én nem is léptem, csak magához szorította a testemet, és beemelt a teraszajtón. Rázuhantunk az ágyra, és azt vártam, hogy most végre bedugja a...
Ehelyett azonban széjjelnyitotta a combjaimat és közéhajolt. Előbb csak éppen olyan óvatosan megérintette a szájával, ahogy az imént a bimbómmal tette, azután meg csak a nyelve csúcsával ízlelte meg a fodraimat. Duzzadtan feszültek, már közelse olyan aprón húzódtak meg az ajkak között, mint egyébként, hanem határozottan előtolakodtak, mint akik megpróbálják visszacsókolni ezt a ritka vendéget, aki fölébresztette őket a hosszú szunyókálásból.
Amikor aztán teljes felületen összetapadtak, végre vad csókolózás indult, a férfi kutakodón áttolta belé a nyelvét, én meg viszonzásul áttoltam neki kemény kis csiklómat.
Éreztem azt a kezdeti lebegést, ami szárnyán elúszik tőlem a tudatom, éreztem, hogy közel a nagy utazás.

Nem is tudtam másra figyelni, mint csak erre...
Valahogy mégis megláttam a szemem sarkából némi mozgást az ajtónál. Félszemmel odasandítottam, és a szobatársnőm döbbent tekintetét láttam viszont. Ott állt az ajtókeretben, keze a kilincsen, és elkerekedett szemmel, leeset állal meredten nézte, amint egy férfi vadul nyalja a...
Ahhhh, úgy éreztem, hogy mindjárt elszállok, olyan könnyűnek éreztem magam...
A karom mégis ólomnehéz volt, képtelen voltam fölemelni, hogy intsek neki, hogy tűnjön innét a francba, nehogy megzavarja nekem az eddigi helyzetet.

Ahhhh, finom volt, reménykedtem, hogy csak abba ne hagyja.
Két markával a tomporomat szorongatta, kissé megemelte a csípőmet, és úgy szopogatta, ahogy az imént a mellemmel tette. Egészen beszívta a szájába, és a nyelve csúcsával a szájpadlásához szorította, és ott simogatta, fenn a szájpadlásával, lenn a nyelvével, olykor finoman ráharapott, és olyankor megszopogatta! Ahhh, szenzációs! Nagyon jó!!...
A sikolyom olyan élesen csapott elő, hogy meglepetésében egy pillanatra abbahagyta, amit művelt, de amikor fölfogta, hogy éppen a ténykedése jutalmát hallja, még inkább fokozza a dolgot.
Majd aztán ernyedten leesett a combom, leragadt a szemem, de azért éreztem, hogy csókokat kapok a hasamra, meg a köldökömre, és egyre följebb siklott az ajka, a melleim alsó ívére is jutott belőle. Két kezével közebb nyomta a halmokat, majd a mély völgyben végigtolja a nyelvét párszor. Aztán már a nyakhajlatomat csókolta a fülem alatt, érezte a mellkasával, hogy megborzongok a tevékenységétől. B – )
Maradt még ott egy kicsit, a nyakamat nyalogatta, egyre hátrébb. A fülcimpámat megnyalintotta, a nyelve csúcsával belekalandozott a járatba.
Éreztem, hogy liheg, ahogy egyre följebb kúszott a mellemen. Ágyékomnál ott kopogtatott bebocsátásra várva az a duzzadt hímtag, és én már alig vártam, hogy betegye.
Belesuttogott a fülembe:
– Kívánsz engem???
– Persze... Gyere!
– Mondd ki, mondd a fülembe! – súgta
– Kívánlak, gyere!
– Mondd ki, hogy mit kívánsz! – lihegte.

Teljesen széjjeltárva a combom, a szirmoknak nekifeszült a makkja, ő meg itt dumapartit akart indítani nekem, amikor már alig vártam, hogy... hogy... végre...

A fülét a számhoz szorította, várta, hogy belelihegjem, hogy mire várok. Úgyis tudta, de hallani szerette volna, ahogy egy végsőkig felizgatott, felhevült nő a fülébe suttogja, hogy b... – ni akar.

Végignyalintottam a füle karimáját, és betoltam a füljáratába a nyelvem hegyét, ahogy ő csinálta velem. Éreztem, hogy borzongott tőle. Tovább szopogattam a cimpáját, megpróbáltam pont úgy, ahogy ő tette velem az imént. Beszívtam a számba, egész mélyen, és a nyelvemmel hozzászorítottam a szájpadlásomhoz, úgy szopogattam. Közben meg finoman mozgattam a csípőm, mintegy medencében ringatva őt.
Lihegése egyre szaporábbá vált, de még megpróbált ellenállni az elsöprő vágyának, hogy végre berobogjon a célba. A gyönyörbe.

Még a cimpa a számban volt úgy lehelem belé a kulcsszót, hogy...
– Gyere drága, baszd meg a pinámat, alig várom, azt kívánom, hogy dugj meg végre, jó keményen, hogy itt szánkázz bennem, gyere már, baszni akarok!!!

Nem kellett kézzel irányítani, vagy segíteni, a kapu előtt toporgó máris besiklott a helyére, és mint egy dugattyú, úgy járt bennem keményen. Tempósan. Felsőtestét nem emelte el tőlem, hanem a fülét továbbra is a szám közelében tartotta, hogy hallhassa amint kéjesen nyögdécselek minden ütemen, amikor tövig belém nyomta.
Ismét könnyűvé váltam, minden tempó után még könnyebbé.

Akkor még váltott is az ütemen, úgy, hogy minden tövig nyomáskor ott maradt még egy csöppet hosszabban, és oldalirányban megcsóválta, mielőtt visszahúzta volna, s megint előrelendült, hogy a végálláskor a szeméremdombjával megdörzsölje az enyémet. Ahhh, éreztem, hogy egyre inkább kicsúszom már erről a világról, elszállok, mint egy felhő..., de csak valamiféle szaggatott vinnyogás szállt ki az ajkaim közül.
Ő meg ugyanúgy ismételte a mozdulatait: hátra egy kicsit, előre meg erősen, és föl – le dörzsölve.

A lihegésem már egészen kapkodón felgyorsult, amikor feltámaszkodott a két karjára, hogy belenézhessen az arcomba, mert látni akarta a szememet, amikor elélvezek éppen. És én meg már a határán voltam, hogy önkívületben sikoltozni kezdjek a gyönyörtől.
Nézte az arcomat, közben egyre pumpálta a kéjemet, egyre magasabbra.
Amikor aztán kirobbant belőlem a feszültség, ő csak nézte a vonaglásomat, a szikrázó gyönyörben való úszkálásomat.
S erre a látványra még ráhúzott néhány ütemet, jó mélyen, hosszan, aztán egyszer csak fölakadt a szeme, s akkor aztán megroggyant a karja, amire támaszkodott, és elgyöngülten rám omlott, miközben még néhány utólagos rángással végleg elernyedt a karjaim között.

Kimerülten lihegett a nyakamba. A lapockája tiszta izzadt volt.
Azt szerettem volna, ha így maradunk sokáig, hogy az ölemben ringatom őt, magamhoz ölelem, s nem kel föl mellőlem, hanem maradni szeretne még és folyton a számhoz tolná a fülét, hogy belesuttoghassam, hogy mire vágyom.

Én meg újra meg újra beleliheghetem neki, hogy mennyire kívánom, hogy imádom, amit művel velem, hogy csodákra képes a simogató ujjbögye, a nyelve, a szája, és a micsodája.

Imádtam, ahogy odaborult a mellemre, ahogy kiszuszogta magából az előbbi hajtást, ahogy a meleg lélegzete simogatta a bimbómat.
Bár talán még inkább tudnám imádni, ha a hüvelykjével simogatná, vagy még ennél is inkább, hogyha a nyelve csúcsával csalogatná egyre beljebb a szájába, hogy odabenn egy kis szopogatásban lehetne része.
Miért is ne lehetne, hogy amíg itt fekszünk, pihegünk, ő közben nyalogathatná a bimbómat.
Nem is járunk tőle olyan messzi, hogy ismét fölizguljak attól a nyelvtől, azoktól az ajkaktól. Hmmmm...
Miért is ne próbálhatnánk meg újra, ha már ilyen finom volt, és még úgyis bennem van, lehet, hogy egy kis cicicsókolgatástól ismét megjönne a kedve. Hmmm...
Csak bele kell suttognom a fülébe, hogy mennyire kívánom őt, és hogy MIT csináljon velem, biztosan tettre készre fel tudnám újra izgatni.

A derekát megmarkolva, bizonyos egyértelmű mozdulatokat téve, belesuttogtam a fülébe:
– Szopogasd egy kicsit... nagyon jól esik, ha nyalogatod egy kicsit.
– Úgy érzem, nem csak a bimbóiddal vannak terveid. Hm?
– Szeretem ahogyan nyalod...
– Mármint micsodádat? – kuncogott, de már éreztem, ahogy a csípőjével finoman ő is részt vesz a ringatózásban.
– Szeretem, ahogy a mellemmel játszol, – lihegtem a fülébe.
– És midet szereted, hogyha nyalom? – súgta dévajkodva.
– Ahhh, bármimet! Csak csináld!
– Az nem elég, tessék csak szépen belemondani a fülembe, hogy midet nyaljam, és hogyan nyaljam. Vagy pedig hogy midet szopogassam, és hogyan szopogassam. Mondd!

A fülét máris odakészítette a számhoz, miközben egyre határozottabban izgett – mozgott az ölemben, az előkészület fokát megfelelő szinten tartandó.
Én meg készségesen bekaptam a cimpáját, hogy egy kissé megszopogassam, mielőtt belesóhajtom az újabb kívánságlistámat.