Laura ébredése 15. fejezet

Laura tudta, hogy muszáj elmennie Rinához most rögtön. Legutóbb a lány jött hozzá, de most Laura úgy érezte, ezt nincs joga elvárni. És igazából ő is meg lett volna lepve, ha Rina megjelenik az ajtajában. De tudta, hogy soha többé nem fogja látni Rinát, ha most nem lép.
De mit mondhatna? Hogyan tudta volna leküzdeni azt az elkeseredett féltékenységet és elzárkózottságot, amit Rina érzett? Legyen egyszerűen csak őszinte és mondja azt, hogy nem akarja, hogy így legyen vége, mielőtt biztos lehetne benne, hogy Rina mit is érez iránta?
Már maguktól a gondolatoktól is megtelt a szíve fájdalommal. Valószínűleg nem is akar látni. – gondolta. – És ha mégis, képes leszek elmondani neki, amit érzek?

De érezte, hogy muszáj lesz megpróbálnia. Egyfolytában csak Rinára gondolt. Három hetet várt, amikor végre elment Rina lakásához egyik este, munka után, a szíve mélyén remélve, hogy a lány nincs otthon. Annyira izgult, hogy háromszor is visszafordult, mielőtt rá tudta magát, hogy megnyomja a csengőt.
A szíve majd kiugrott a helyéről, amikor Rina kinyitotta az ajtót.
– Hello! – mondta Laura erőtlenül és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
Rina arca rezzenéstelen, hideg maszkká változott.
– Mit akarsz?
– Én... beszélgetni. Azt hiszem.
– Elfoglalt vagyok.
Rina egy kicsit jobban kinyitotta az ajtót így Laura megpillanthatott egy férfit a háttérben. Egy jóképű fekete férfit.
– Ó... értem. – sütötte le a szemét Laura fájdalmas zavarában. – Csak gondoltam, teszek egy próbát.
– Nem kellett volna bajlódnod.

Rina hideg volt és ellenséges, de Laura már attól is a mennyben érezte magát, annak ellenére, hogy a férfi is a lakásban volt, hogy láthatta a lány gyönyörű arcát. És amikor egy ijedt pillantást vetett rá, látta, hogy Rina bimbói duzzadva merednek előre felsője vékony anyagán keresztül. Gyorsan elkapta a tekintetét.
– Ne vágyakozz arra, amit nem kaphatsz meg! – mondta Rina metszően.
– Én... sajnálom.
A férfi is közelebb jött. Kérdő pillantással fürkészte Laurát Rina válla fölött.
– Ez az a leszbi, akivel együtt voltál? – futott végig egy fanyar mosoly az arcán.
Laurát égette belülről a szégyen és a sértettség.
– Én... Én nem vagyok leszbikus. – jelentette ki, mielőtt leállíthatta volna magát.