Eve nénikém esküvője 2. rész

Épp kijöttem a zuhany alól, amikor hallottam, hogy anyuék hazaérkeznek, és még mindig a ruháról áradoznak és hogy mennyire gyönyörű menyasszony lesz a nénikém. Megint. Megmosolyogtam őket, majd a szobámba mentem, hogy felöltözzem és csatlakozzam hozzájuk. Innentől kezdve, mondanom sem kell halálra untam magam a lányok közt, akik egymás szavába vágva lelkesen tervezgették az esküvő rohadt unalmas részleteit. Mikor a házvezetőnő bejelentette, hogy kész a vacsora, akaratlanul is felsóhajtottam. – Végre valami amiben kedvem lelem! – ezt a megjegyzést bölcsen megtartottam magamnak és csak suttogni mertem magam elé. Apámék nélkül kezdtünk hozzá, mivel – ahogy anyuék megjegyezték – még mindig a bárban . Biztos voltam benne, hogy igazuk van, továbbá abban is biztos, voltam, hogy épp fiatal lányok főiskolai tanulmányaihoz nyújtanak anyagi segítséget, a bugyijukba tűzdelt kis címletű bankjegyekkel. Újabb gondolat, amit nem osztottam meg az asztaltársasággal. Helyet foglaltunk a tágas ebédlőben. Az asztalfőn a nénikém, jobbján anyu, balján jómagam, Liz pedig a mellettem lévő helyet választotta. A társalgás továbbra is az esküvő részleteinek kitárgyalása körül folyt. Bár próbáltam lépést tartani és derekasan küzdöttem, hogy ne veszítsem el a beszélgetés fonalát, kb. 10 másodperc elteltével a gondolataim már messze jártak. Ami azt illeti nem is olyan messze, hiszen gondolataim tárgya csupán pár centiméter távolságra volt tőlem. Átkapcsoltam robot pilótára, és ábrándoztam, tervezgettem az estét. Rág-rág-rág-rág-nyel. Rág-rág-rág-rág-nyel. Épp a kólámba ittam bele, hogy kicsit könnyebbé tegyem a falat útját, amikor egy kéz markolta meg a tervezgetés miatt kemény farkamat. Eddig nem is tudtam, hogy lehet orron keresztül colát köpni. Köhögve, prüszkölve próbáltam megszabadulni a tüdőmbe került szénsavas folyadéktól, mire minden szem rám irányult.
– Daniel, kicsikém, minden ok? – kérdezte anyám és már állt is fel az asztaltól. Sietve és kicsit ijedten intettem le, jelezve, hogy megmaradok.
Egyszer amikor étteremben vacsoráztak apámmal, az egyik vendég félrenyelt és a főpincér bravúrosan végrehajtott Heimlich manőverrel megmentette a szörnyű fulladásos haláltól. Anyám a következő hétfőn már elsősegély tanfolyamon ült és megtanulta csínját-bínját az elsősegélynek.