A Menedék 2. rész

A tűzön ott hagyott bográcsban vidáman forrt a víz, fele már el is párolgott, a tűz is csitulni kezdett már erősen és csak a parázs tartotta életben a meleget. Oda kint a map éppen elérte a hegytetőt. Árnyék borult a kis völgyre.
– Ez mi volt? – eszmélt fel a srác hirtelen. De mivel már nem hallott semmit éppen kezdett volna vissza aludni, mikor újra hallotta a mély morgást. Ez egy medve, hasított belé a felismerés, agya sebesen kezdett pörögni, miért van itt és a többi és a többi. Felkelt, ekkor vette észre nincs mellette a lány, kiugrott az ágyból, és mint a tűzoltók csúszott le a létrán. A lány sehol, az ajtó nyitva. Neeee, üvöltött benne egy hang és egy ugrással az ajtónál termett és nézett szét kint. Megint hallotta a morgást, a vízesés felől jött elindult megkerülje a házat, de a sarkon belé fagyott a vér és nem tudott mozdulni sem. A lány hanyatt feküdt egyik lába furcsa szögben oldalra állt, kis köntöse szét volt szakadva rajta. Lapos hasikája fel volt tépve és ki voltak húzva belei és belső szervei. A medve egyik lábával a lány combján állt, a másikkal a lány fején, épp a lány gyönyörű mellét nyalogatta. Majd egy harapással eltűnt a szájában és jó ízűen csámcsogva rágni kezdte a medve a lány mellét. Úgy el volt foglalva az evéssel észre sem vette a srácot. A srác vérében forrni kezdett az adrenalin és agya is kezdett magához térni, túljutott a mindent megsemmisítő látvány első bénulást okozó fázisán. Előbb oda akart szaladni és puszta kézzel agyon verni a medvét, de tudta esélye sem lenne. Megfordult és szaladt be a szekrényhez, emlékezett öregapja szavára, ”Fiam ezt a lőszert ugyan betiltották, de mindig legyen nálad pár darab, mert szorult helyzetben csak ez segíthet. " Feltépte a szekrényt és kirántotta a puskát, majd félre lökte az aljában a ruhákat és a rejtett fiókból kivette az öreg lőszerével töltött tárat és a puskába vágva már indult is vissza. Amikor a sarokhoz ért a medve a lány bordáit ropogtatta már, a srác szinte látta rajta milyen élvezettel eszi a kedvesét. Nem is gondolkodott csak lőtt, a medve az oldalába csapódó golyótól megugrott. A lány feje reccsenve roppant össze alatta. A csont darabok közt fröccsenve repült szét az agyveleje, a srác újra lőtt, majd újra. Közben a medve talpra állt és a fiúra támadt, a srác bele lőtte mind a hét lőszert, a medve felágaskodott és a srác feje felé ütött utolsó erejével, a srác maga elé kapta a puskát védekezően, de a medve erősebb volt, telibe találta a srác fejét. Neki vágódott a falnak. A medve újra ütött. Majd azt érezte elkezdi rázni. Furcsán, messziről a lány hangját hallotta, nem értette, hisz az előbb már..., felvillant a képe előtte, ahogy a medve ette kedvesét, feltépte lapos kis hasát, kiontotta belsőjét és beleharapott gyönyörű mellébe, és a fejét meg... És akkor teljesen összeroppant a srác, nem tudta mit tegyen, abban pillanatban mindent feladott, hisz nélküle nincs értelme tovább. Ő csak a lánnyal szeretett volna élni, boldogan, békében, vidáman megküzdve a nehézségekkel. Felnevelni , együtt megöregedni, látni unokáikat és vigyázni rájuk. Együtt. De mindennek vége, ő már nincs többé. Meg sem tudott mozdulni, szemei csukva voltak, patakokban folytak könnyei. Nem tudta elfogadni, hogy nincs tovább. Érezte, ahogy megint megrázza a medve, de már nem érdekelte, csak azon csodálkozott miért nem halt meg még. Hiszen az előbb agyon ütötte őt is. Megint megrázta, és újra mintha a lány hangját hallaná, majd megint, de most erősebben. De honnan és hogy, hisz az előbb még..., újra végig futott a keserűség a testében. Majd megint a lány hangját hallotta és mintha a nevén szólította volna. Majd csattanást halott és ráébredt ez egy pofon volt, majd még egy és még egy. Aztán hirtelen felébredt és kinyitotta a szemét, a lány mellette térdelt az ágyon és kétségbe esett arccal, könnyeivel küszködve újra pofon vágta a srácot. A srác semmit nem értett. A lány ekkor vette észre, hogy végre felébredt.
– Mi van veled? Mi történt? – Kérdezte reszkető hangon. A srác végre meg bírt mozdulni, felült és magához rántotta a lányt és karjába zárva erősen szorítani kezdte magához, mint aki többé el sem akarja engedni.
– Hé, ez már fáj!
A srác végre engedett a szorításon, a lány kibontakozott a karjából és arcát nézte, még mindig záporoztak a srác könnyei, de a fájdalom és a kétségbe esés helyén most, mérhetetlen boldogságot látott az arcán. Újra magához húzta a lányt, de már nem erősen, szelíden és oltalmazóan, ahogy mindig.
– Nagyon-nagyon szeretlek! Azt álmodtam, hogy meghaltál. – súgta a fülébe. – Nyugodj meg, itt vagyok, látod? – Azzal megint kibújt az ölelésből és megsimogatta a srác arcát.
– Mindennek vége volt, szörnyű volt. – azzal elkezdte mesélni mit álmodott. A lány döbbenten hallgatta végig.
– Én arra ébredtem fel, hogy összerándulsz, és ahogy a válladon feküdtem éreztem milyen hevesen ver a szíved, azt hittem fel fog robbanni. De hogy jut ilyen eszedbe? – Nem tudom, fogalmam sincs. Talán jobb lenne hazamenni, nem?
– Ne menjünk még, kérlek, annyira szép itt minden és szeretnék itt lenni veled. Majd jobban fogunk vigyázni, jó?
A srác végre kezdett megnyugodni, szíve sem akart már kiugrani a helyéről. Végül is csak álmodott, de nagyon szörnyű volt.
– De meg kell ígérned, egyedül sosem lépsz ki a házból és az ajtót sem nyitod ki! És ez most nem olyan, mint a filmekben, mint amikor mondja a főhős, hogy maradjon itt hölgyem, az meg az első pillanatban már indul is tovább! – mondta a srác nagyon komoly képpel, a lány látta rajta most tényleg nem viccel.
– Jó megígérem! De azért ki fogunk menni, ugye? Annyira jó itt és szeretném látni az egész völgyet. Ha lehet. – tette hozzá még, mert már látta a srác szemében a féltő óvatosságot.
– Hát, majd meglátjuk. De nagyon kell vigyáznunk. – mondta, mert látta a lány szemében a csalódottságot. A lány a nyakába karolt és megcsókolta.
– Annyira csodálatos volt a délután, nagyon köszönöm. Még sosem voltam ennyire boldog. – mondta kipirulva, de a boldogságtól csillogott a szeme.
– Én köszönöm neked, hogy veled lehettem. – és lágyan csókolta a lány ajkait. Eszébe jutott mennyire jó érzés volt maga a tudat, hogy ő teheti boldoggá ezt a fantasztikus lányt. Nagyon szerette, ahogy a lány megélte az orgazmus gyönyörét. Szerette látni a lány felszabadultságát. Nyelve kicsit átkalandozott a lány ajkai közé, játékos csatára hívni a lány édes kis nyelvét. Végig simított a lány hátán és megsimogatta formás popsiját. Le akarta fektetni a lányt az ágyra, de ő kibontakozott a karjából.
– Ne haragudj, de ki kell mennem. – mondta szemét lesütve és mélyen elpirult. – Bocsáss meg, nekem kell szégyenkeznem inkább. – és egy puszival már el is engedte a lányt és az ágyból kilépve felsegítette a köntösét. Magára tekert egy törölközőt és lementek a fürdő-garázsba. A srác üzembe helyezte a camping wc-t.
– Parancsoljon hölgyem! – mondta mosolyogva.
– Várjál csak, leszel még te is szorult helyzetben! – nevetett a lány. A srác visszament a konyha-nappaliba. Ekkor vette észre, hogy a tűz mindjárt kialszik és a bográcsba alig maradt víz. Öntött bele még és széthúzta a parazsat és dobott fát a tűzre.
– Csak kint lehet fürdeni vagy zuhanyozni? – lépett be a lány.
– Nem, rögtön csinálok fürdővizet. – azzal a maradék vizet bele öntötte a nagy bográcsba és beakasztotta a másik kampóra a tűz fölé.
– Lehozzam a ruhás táskád?
– Ne, majd mindjárt felmegyek és veszek ki belőle. Hűvös lesz estére? – kérdezte kacér mosollyal az arcán.
– Azt még nem lehet tudni! De ilyen szép tavaszi estén, szerintem nem fogunk fázni. – Hát, van, akit már fűt a szenvedély! – nevetett a lány és a törölközőre pillantott. A srác elpirult, ahogy ráeszmélt, keményen kimutatja, mihez lenne most kedve. Nem csoda, hisz a kis köntös alig takarta a lány formás popsiját és engedte látni csodás lábacskáit. Dekoltázsa is szépen kivillant a kis ruhából, és ahogy hosszú hullámos haja lágyan omlott vállaira gyönyörű látvány volt. Nagyon tetszett a srácnak, a lány tudta tökéletes választás volt a kis köntös. Rögtön tudta mikor meglátta a boltban, ez mindenáron kell neki. Ahogy srác most őt nézte, teljesen biztos volt benne, hogy jó választás volt. Szinte felfalta szemével a fiú. Mosolyogva indult felfelé a létrán.
– Ne leskelődj! – nevetett kacéran és hívogatóan pillantott a srác felé mikor felért. A srác a bográcsba pillantott, ez még soká fog felforrni, gondolta és már indult is a lány után. Mikor felért a lány az ágy szélén ült és a nyitott köntösben végig simított a mellein. Örömmel látta a srác még mindig kimutatja a kedvét és erősen hegyesedik a törölközője. Mosolyra húzódott a szája. Kicsit megemelte mellkasát, amitől még jobban kiemelkedtek gyönyörű mellei. A srác, remegő kézzel nyúlt értük és megsimogatta a bársonyos bőrű melleket. A lány mellé ült és szelíden lefektette az ágyra, fölé hajolva csókolgatta melleit. A lány a srác hajába túrt és magához szorította a srác fejét. Valósággal a szájába tömte melleit, a srác boldogan csókolgatta őket. Keze elindult a lány lapos kis hasán lefelé végig simított husikáján és combjait kezdte simogatni. A lány elkezdett sóhajtozni feljebb húzódott az ágyon és kicsit háttal fordulva hívogatóan mondta.
– Gyere, most rögtön akarom. – tűz csillogott a szemében, a vágy tüze. A srác mögéje helyezkedett. A lány teste alá fúrta egyik kezét, így pont a mellét tenyerébe tudta zárni és elkezdte masszírozni. Másik kezével elkezdte a lány hasát simogatni és neki nyomta kemény botját a lány popsijának. A lány elkezdett fészkelődni a csípőjével, hátha a jó helyre sikerül kormányoznia a srácot, de mivel nem sikerült egyre csak fokozódott vágy és nőtt türelmetlensége. A srác kicsit megemelte a lány felül lévő lábát és elkezdte simogatni kis barlangocskáját. Végig simított rajta, majd ujját kicsit bele mélyesztve elkezdte körbe simogatni a nedves kis finom husikáját. A lány nyögni kezdett és kezét hátra vetve megpróbálta ajkaihoz húzni a srác száját, a srác kicsit feljebb húzódott és megcsókolta a lányt. A lány hevesen visszacsókolta és átszívta a srác nyelvét. Újra elkezdte nyelvével kergetve szopogatni a srác nyelvét. A srác lassan bele nyomta ujját a lány, forró kis barlangjába és finoman elkezdte mozgatni. Érezte, ahogy szinte magába húzza a kis barlangocska. Kicsit játszott vele majd kihúzta ujját és kicsit lejjebb csúszva végig simította a lány szirmocskáit a botja végével. A lány bele remegett, nagyon vágyott már rá, testét a vágy tüze égette, idegei pattanásig feszültek. A srác újra végig simította, kicsit neki nyomta a bejáratnak, de nem hatolt be. Ahogy elvette botját, a lány felnyögött, újra végig simította a lány rózsaszín kis húsát. A lány testén újra végig futott a vágy heves borzongással. Ahogy közeledett a kis barlang titokzatos bejáratához a lányban úgy nőtt a feszültség, már forrt a vére és türelmetlenül várta, hogy érezze, ahogy a srác belé hatol. Amikor odaért a srác botja kicsit hátra tolta a csípőjét és rányomta magát a srác dorongjára, jelezve, hogy jöjjön csak bátran.
De akkor már nem akarta a srác tovább növelni vágyát és lassan becsusszant a forrón lüktető húsijába. Érezte, ahogy feszíti a lányt, lassan nyomult befelé. A lány megfeszült testtel élvezte, ahogy a srác bújik beléje. Érezte, ahogy a vége feszítve végig halad benne és kitölti a srác teljesen. Ahogy a srác hasa popsijához simult és megállt bent mélyen, nagyot nyögött és végig áradt benne egy kellemes érzés és követelőzően megmozdította csípőjét. A srác kicsit visszahúzódott és újra a kis forró barlangocska mélyére nyomult. A lány újra felnyögött. Hátra nyúlt és húzta magához a srácot. A srác elkezdett benne mozogni. Érezte, ahogy a lány, forró kis barlangja szorítja kardját, ez még hevesebb döfködésre buzdította. A lány próbálta még erősebben magába húzni a fiút. Egyre erősebben mozgott benne a srác. Elkezdte a botja teljes hosszával felfedezni a kis barlangot, teljesen kiélvezve a forró szorítást. Szinte mozgott a lányban. Soha nem akarta volna abba hagyni annyira jó érzés volt, karjában tartani kedvesét és őt tenni boldoggá. Másik kezével megérintette a lány rügyecskéjét, a lány összerándult a hirtelen ingertől és felnyögve szorította meg kis barlangja a srác dorongját. A srác elkezdte ujjával, körbe-körbe masszírozni a kis rügyecskét, a lány elkezdte a csípőjét mozgatni. A srác tudta nem sok kell már neki és újra végig söpör testében a gyönyör. Még nagyobb erővel mozgatta a lányban botját. Kicsit még gyorsított is. A lány érezte, ahogy a kemény bot végig hasít benne minden egyes lökésnél, popsija a szüntelen csapkodástól teljesen piros volt már és nagyon bizsergett. Teste kezdett teljesen megfeszülni, érezte, ahogy nől a remegés a kis husijában. Már nem bírta tovább, a gyomra összerándult és érezte, ahogy elindult kis barlangocskájából a gyönyör mindent elsöprő hulláma. Teste remegve rándult össze, ahogy végig söpört benne az első hullám, kis barlangocskája összerándult a srác botján és szorongatva próbálta kipréselni belőle a nedvét. De a srácnak sem kellett már több, ahogy megérezte a lány remegését többé már nem tudta vissza tartani magát és a lányt erősen magához szorítva kitört a forró áradat lüktető dorongjából. A lány érezte a belé fröccsenő forróságot, kis husija összerándult és elindult egy újabb hullám belőle. Végig szaladt testében, úgy érezte nem bírja tovább, teste rángatózva nyelte el a gyönyör heves hullámát. Érezte, ahogy srác lassan elkezd kisebbedni és lassan visszahúzódik. Boldog volt, hátra nyúlt és magához húzta a srác fejét, hálásan csókolta a fiút.
– Ez csodálatos volt. – súgta a fiú szájába.
– Köszönöm Neked, fantasztikus vagy. – válaszolta a srác. – Lemegyünk fürdeni? Már biztos felmelegedett a víz.
– Mehetünk. – mosolygott boldogan a lány. Lementek, a srác bele öntötte a forró vizet a nagy dézsába és öntött még hozzá vizet. Kellemes meleg volt a víz, beültek a dézsába. – Ilyenben még sosem fürödtem. – nevetett a lány.
– Régen csak ilyen volt, meg a patak. – mosolygott srác. – De ebben nem így kell ülni, szemben egymással, ülj ide elém nekem háttal. Akkor jól meg tudlak fürdetni. – nevetett huncut mosollyal a szemében a srác. Megmosták egymást és felöltöztek.
– Megyek, elmosogatok. – mondta a lány.
– Köszönöm, én meg hozok be fát, lehet hűvös lesz estére és nem sokára sötét lesz odakint. – azzal a srác felkapta a fejszét, levette az egyik medvesprayt és kiment fáért. A lány neki állt elmosogatott, de alig volt mit, csak a pár serpenyő és a hat tányér volt koszos. Mikor végzett ki akart menni, de eszébe jutottak a srác szavai. Így csak az ablakból nézelődött, hirtelen tőrt rá az éhség. Nyílt az ajtó és a srác lépett be két hatalmas kosár fával, majd hozott még kettővel.
– Na, ezzel elleszünk egy darabig.
– Csinálunk vacsorát? – kérdezte a lány.
– Pillanat, rögtön csak előbb még csinálunk fényt, amíg látunk. – és kinyitotta a harmadik szekrényt és kivett belőle öt gyertyatartót és szétrakta a nappalaiban őket és mind meggyújtotta. A gyertyák fényétől kellemes melegség járta át a lány szívét-lelkét. – Mit csinálunk vacsira? – kérdezte a srácot. A srác ekkor jött rá, igencsak éhes lehet a lány is, hisz a favágás közben már az ő gyomra is erősen korgott.
– Gombás spagetti, jó lesz?
– Nagyon! – behozták, ami kellett hozzá a nagy vasládákból, lány neki állt összevágni a gombát, a srácnak ekkor jutott eszébe, vizes edények szinte mind üresek már.
– Hoznom kell még vizet be, mert nem fog maradni reggelre még mosakodni sem. A lány kinézett az ablakon erősen sötétedett már alig látta a kis hidat az úton. – Ne menj, ki kérlek, majd beosztjuk, ami van. Meglátod elég lesz.
– Hát, van körülbelül tíz liter összesen még.
– Bőven elég lesz, zárkózz be légy szíves inkább. – mondta a lány és felakasztotta a bográcsot a kampóra. Gyorsan kész lett a vacsora, a srác behozott még egy üveg és elővarázsolt két poharat is hozzá.
– Igazi gyertyafényes vacsoránk lesz! – nevetett a lány.
– Itt csak ilyenek lesznek! – Megették a tésztát mind, közben a holnapot tervezték mit fognak csinálni. A srác elmesélte, hogy feljebb a fenyvesben van egy kilátó, még nagyapjával csinálták. Oda sokszor felment, akkor is, ha bántotta valami, akkor is, ha örült valaminek. Csodás onnan a kilátás és lehet hallani a fenyves suttogását. A lány lelkendezve követelte, hogy menjenek fel holnap, mert ő is látni szeretné. Ahogy az izgalomtól kipirosodva beszélt nagyon tetszett a srácnak, talán most jött el a pillanat, gondolta.
Felállt és a lányhoz lépett, letérdelt elé és kinyitotta a kis dobozkát.
– Lehetnék én a férjed? – kérdezte a lányt elpirulva. A lánynak elakadt a lélegzete és remegő kézzel vette ki a gyémántos gyűrűt a kis dobozból.
– Igen, nagyon szeretném! – Könnycseppek gurultak végig arcán és boldogan mosolygott. Aztán eszébe jutottak apja szavai is, tudta, hogy kedveli a srácot, de sosem mondta apja, hogy elfogadná vejének. Bizonytalanság jelent meg a szemében.
– De még apát meg kell kérdezned. – mondta szemlesütve.
– Ő már kéthete bele egyezését adta, anyukáddal együtt!
A lány előbb meglepődött, aztán tudatosult benne, amit hallott. Boldogan ugrott a srác nyakába, kis híján fellökve őt és boldogan csókolta, puszilta a srácot.
– Nagyon szeretlek Drágám, te vagy a mindenem. – mondta a srác.
– Én is szeretlek, nagyon. – mosolygott a lány és a srác látta a szemében, hogy ez az éjjel sokáig fog tartani. A lány megfogta a kezét és elkezdte húzni maga után fel a létrán. A létrán a srác megint mosolygott és újra nagy cuppanós puszit adott a lány szép popsijára. A lány csak boldogan nevetett.