Házasélet 2. rész

Kalandom Évával nagyon mélyen elgondolkoztatott. Tudtam, csak arról van szó, hogy erőteljesen dolgoznak bennem a hormonok. Azért kicsit megijedtem. Úgy gondoltam, ez így nem mehet tovább, tennem kell valamit. Eltelt egy hét, mire rászántam magam, hogy beszéljek Rékával.
Szokásunkhoz híven végigcsináltuk az esti programot Kisrékával, (vacsi, fürdés, mese). Míg Réka fürdött, én még néztem kicsit a TV-t. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy mit látok. A gondjaim jártak a fejemben. Nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá a megoldáshoz. Abban biztos voltam, hogy Réka nélkül ez nem megy. Nem értettem viselkedését, meggyőződésem volt, hogy valamiről, ami fontos lenne, hogy tudjam, nem tudok. Közben hallottam, ahogy kijön a fürdőszobából. Bementem gyorsan lezuhanyozni. Bármilyen gyors is voltam, mire bebújtam az ágyba párom mellé, Ő úgy tett, mint aki alszik. Nem engedtem.
– Mondd, mi van velünk? Én nagyon hiányollak. – mondtam Rékának.
– Ez csak egy kis átmeneti fáradtság. Szeretlek, de valahogy nem kívánom a testi együttlétet. – mondta Ő.
– Tudod, bármilyen furcsa is Neked, de nekem már fizikai fájdalmat okoz az, hogy itt vagy mellettem, és nem nyúlhatok Hozzád. – Sírni kezdett.
– Miért nem lehet azt megérteni, hogy nem kívánom az együttlétet? -
– Miért nem lehet azt megérteni, hogy nekem fizikai vágyaim vannak! – Mondtam szinte kiáltva. – Mit csináljak, ha itt van mellettem álmaim nője, egy falatnyi hálóingben, csábítóan, és meredezik a férfiasságom, annyira, hogy az már szinte fáj... -
A sírása csak felerősödött.
– Kérlek szépen, légy türelmes velem – zokogta.
Megsimogattam a haját, és magamhoz vontam.
– Szeretlek, és nagyon igyekszem türelmes lenni, de nem értem mi van Veled. Segíts nekem. Mondd el mi bánt, mit csinálok rosszul és én nagyon igyekezni fogok, hogy újra rendbe jöjjenek a dolgaink. Érzem magamon, hogy egyre türelmetlenebb vagyok. Nagyon csinos nő vagy, szeretlek és kívánlak. Szeretkezni akarok Veled, a Feleségemmel, és nem lehet. Ki az, aki ezt ép ésszel kibírja? -
Nem válaszolt. Csak sírt.
– Rendben, mondtam, várok. – Hozzám bújt.
Én megsimogattam csodálatos melleit. Egy darabig tűrte, majd eltolta kezeimet.