Szőke epizód

Hosszú, szőke haja kellemesen hullik vállára, bal felől kivillan alóla kecses nyaka egy pillanatra. Az órámra pillantok. Késik, talán el sem jön. Talán jobb is így. Nem tudnám megmondani, melyik verziónak örülnék jobban. A szőke nő ott a bárpultnál egyedül van, akárcsak én. Bordó ruhája feszesen tapad íves derekára, gömbölyű fenekére. Pillanatnyi testhelyzete kellemes belátást engedne elölről combjai közé, de a kívánatos látvány a pult fa borításába vész. Sóhajtok. Arrébb piszkálom a félig üres poharamat. A zárt félhomály elálmosít, pedig ilyenkor ébredek igazán. Lustán leng körbe a helyiségben szüntelen kavargó cigarettafüst, torkom újra és újra kaparni kezd tőle, de legyűröm a kellemetlen érzést. Hátradőlök a fotelszerű ülőalkalmatosságban és kényelmesen nyújtózom. Még egyszer ellenőrzöm órám zöldes fényű kijelzőjét. Az idő lassan vánszorog, de nem bánom, legyen hát így. Nem gondoltam volna, hogy pofára ejt a nő, aki olyan heves érdeklődést mutatott irántam. Mintha nem ő győzködött volna, hogy egy találkozás még nem a világ vége. Hát, tényleg nem az. Csendben nevetek magamban. Vagy inkább magamon. Minek is mentem bele? Rég megfogadtam, hogy csak alkalmi partnereket szedek föl. Azon a hülye fórumon aztán annyira egymásra találtunk, annyira nyitottnak és elfogadónak tűnt, hogy kicsit előbújtam a nicknevem mögül. Nem hinném, hogy ő csak játszott volna, de az eredmény mégis egyértelműen itt röhög rajtam. Vállat vonok és inkább a szőke nőt nézem tovább. Lábai izmosak, szépek. Magassarkújából épp akkor bújik ki és hagyja a földre hullani. Arcából csak egy-egy pillantás jut, ahogy néha körbenéz. Határozottan tetszik, akárcsak a többi férfinak, akik szintén mind őt . Már-már azon vagyok, hogy megkörnyékezem a nőt, amikor egy szőkésbarna hajú, enyhén borostás férfi érkezik elegáns ruhában. Hanyagul leül mellé egy másik bárszékre, és italt rendel. Szóval foglalt. Kár. Elmosolyodom. Ilyen az én szerencsém, pedig sima ügy lett volna. Igazából nem is értem, mit keresek még a füstös, sötét, föld alatti helyiségben. Vár az éjszaka, a vadászat, vagy valami ahhoz hasonló. Csak minél kevesebb feltűnéssel. Mégis nehezemre esik megmozdulni. A szőke nő céltalanul lóbálja lábait, testtartása unalomról árulkodik, amibe enyhe, alig észlelhető idegesség keveredik.