Párharc
Megjelenés: 2011. július 5.
Hossz: 13 466 karakter
Elolvasva: 848 alkalommal
Írta: Bryen193@aol. com
2000. május 6.
Fordította: Pavlov (pavlov. urasag@gmail. com)
2011. június
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e - mail - t... :>
2000. május 6.
Fordította: Pavlov (pavlov. urasag@gmail. com)
2011. június
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e - mail - t... :>
Szóval megint egy hotel. Egy újabb bár. Újabb számoszlopok a laptopomon. Az üzleti utak mindig szarok, de ezúttal legalább eljutottam New Yorkba. Méghozzá Manhattan közepébe, ahol a kőgazdagok együtt élnek a legszegényebbekkel. New Yorkban mindig történik valami.
A bárban ültem, és néztem a várost. El akartam ütni az időt valamivel lefekvés előtt. Ma estére ki volt zárva a bulizás, mert másnap reggel 8 – ra üzleti ügyben volt jelenésem.
A nyüzsgő és zajos bár túloldalán egy nő lépett be. A csomagját egy hordár cipelte. A nőnek hosszú, fekete haja, vékony teste, szoros, fekete mini egyenruhája, hosszú lába és pántos magas sarkú cipője volt. Sok ilyen nőcskét lehet látni a reptereken. Légikisasszony. Vagy ahogy a híres amerikai komikus, Andrew Dice – Clay mondaná, "repülő kurvák. " Ez a példány átlagon felüli volt. Csodás nagy szemei és telt ajkai voltak. Türelmetlen kézmozdulattal, borravaló nélkül bocsátotta el a hordárt.
– Egy rózsát?
Annyira belemerültem a légikisasszony látványába, hogy eddig észre sem vettem ezt az idős, viharvert hölgyet a virágaival. A pincér már ott is termett az asztalnál, hogy eltávolítsa a becses vendégektől, elvégre itt ez nem dívik.
– Várjon csak egy picit! Mennyi a rózsa? – Valamiért úgy éreztem, hogy vennem kell egyet.
– Öt dollár, uram.
Kaptam egy rózsát, az idős hölgynek pedig távoznia kellett. Közben szemben a légikisasszony asztalát könnyes szemmel hagyta el az egyik pincérnő. Elmosolyodtam. New York már csak ilyen, szívecském.
Kifelé menet valamiért megálltam, és a légikisasszonynak nyújtottam a rózsát. A csaj egy pohár vörösbort ivott, láthatóan nem abból az évjáratból, amelyikből szerette volna.
– Igazán gyönyörű vagy – mondtam neki –, de nem kéne túráztatnod a személyzetet. Talán úgy jobban is szolgálnának ki.
A csaj átvette tőlem a rózsát, csillogó szemmel rámnézett, és kettétörte a virágot.
– Tűnés – vágta a szemembe spanyol akcentussal. Fejcsóválva mentem el.
Sétáltam egy kicsit, átadtam magam a belváros látványának és hangjainak, és bevallom, az iménti kis incidens járt a fejemben ezzel a gyönyörű lánnyal. Lehet, hogy egy kicsit mazochista vagyok. Nemsokára visszatértem a hotelbe.
A bárban ültem, és néztem a várost. El akartam ütni az időt valamivel lefekvés előtt. Ma estére ki volt zárva a bulizás, mert másnap reggel 8 – ra üzleti ügyben volt jelenésem.
A nyüzsgő és zajos bár túloldalán egy nő lépett be. A csomagját egy hordár cipelte. A nőnek hosszú, fekete haja, vékony teste, szoros, fekete mini egyenruhája, hosszú lába és pántos magas sarkú cipője volt. Sok ilyen nőcskét lehet látni a reptereken. Légikisasszony. Vagy ahogy a híres amerikai komikus, Andrew Dice – Clay mondaná, "repülő kurvák. " Ez a példány átlagon felüli volt. Csodás nagy szemei és telt ajkai voltak. Türelmetlen kézmozdulattal, borravaló nélkül bocsátotta el a hordárt.
– Egy rózsát?
Annyira belemerültem a légikisasszony látványába, hogy eddig észre sem vettem ezt az idős, viharvert hölgyet a virágaival. A pincér már ott is termett az asztalnál, hogy eltávolítsa a becses vendégektől, elvégre itt ez nem dívik.
– Várjon csak egy picit! Mennyi a rózsa? – Valamiért úgy éreztem, hogy vennem kell egyet.
– Öt dollár, uram.
Kaptam egy rózsát, az idős hölgynek pedig távoznia kellett. Közben szemben a légikisasszony asztalát könnyes szemmel hagyta el az egyik pincérnő. Elmosolyodtam. New York már csak ilyen, szívecském.
Kifelé menet valamiért megálltam, és a légikisasszonynak nyújtottam a rózsát. A csaj egy pohár vörösbort ivott, láthatóan nem abból az évjáratból, amelyikből szerette volna.
– Igazán gyönyörű vagy – mondtam neki –, de nem kéne túráztatnod a személyzetet. Talán úgy jobban is szolgálnának ki.
A csaj átvette tőlem a rózsát, csillogó szemmel rámnézett, és kettétörte a virágot.
– Tűnés – vágta a szemembe spanyol akcentussal. Fejcsóválva mentem el.
Sétáltam egy kicsit, átadtam magam a belváros látványának és hangjainak, és bevallom, az iménti kis incidens járt a fejemben ezzel a gyönyörű lánnyal. Lehet, hogy egy kicsit mazochista vagyok. Nemsokára visszatértem a hotelbe.
Ez csak a történet kezdete, még 7 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Azt nem tudom az ilyen nők mit érdemelnek, de őt én is kirúgnám, mert túl zűrös, inkább már veszélyes, instabil, kiszámíthatatlan és gátlástalan ... kösz, de kösz nem! 🙂 8 pont. Kösz, üdv!
de izgató volt az akció része nagyon🙂