A legszebb péntek délután

Én 18 éves voltam ekkor, most 26 vagyok. Épp akkor voltam végzős a helyi középiskolában, Győrben. Magamról annyit, hogy 176 cm magas, barna hajú, sportos alkatú, ugyanis már kisgyerekkorom óta fociztam. Ekkor már túl voltam 3-4 barátnőn, és az utolsó kettővel már le is feküdtem még 16 éves koromban. Utólag visszatekintve jó volt meg minden, de egyikkel sem éreztem magam igazán jól, valószínűleg azért mert egyikőjük iránt sem éreztem azt az igazi nagy szerelmet.

Volt egy lány az osztályban, aki már középiskolai első osztály óta tetszett. Jóban is voltunk, de valahogy sosem hozta úgy a helyzet, hogy összejöjjünk, pedig többször mondta ő is, hogy bejövök neki és én sem titkoltam. A lányról annyit, nevezzük Dórinak, hogy kb. 165 cm magas, fekete hajú, kicsit barnás bőrű, karcsú, kifejezetten szép babaarcú, mosolygós volt, gyönyörű feszes fenékkel és nem túl nagy, de láthatóan feszes mellekkel.

Nekem ekkor már 2-3 hónapja nem volt senkim és valahogy nem is hiányzott, mert közeledett az érettségi és arra akartam koncentrálni. Dórinak ekkor volt barátja és látszólag boldogok is voltak, aminek én személy szerint örültem, mert a barátja csapattársam volt és jóban voltunk.

Egy októberi napon ültünk egypáran az iskola aulájában, mikor egyszercsak látom, hogy Dóri jön kisírt szemmel és lehorgasztott fejjel az emeletről, rámnézett és biccentett a fejével, hogy menjek oda. Kissé meglepett a dolog, mert jóban voltunk ugyan, de nem gondoltam, hogy ha komoly baja van akkor is hozzám fordulna. Elmondta, hogy szakítottak a barátjával, mert a barátja, nevezzük Ádámnak, többször is megcsalta és bevallotta Dórinak, hogy már nem őt szereti, hanem valaki mást. Mivel régebb óta együttvoltak már és szerette is a srácot eléggé megviselte a dolog. Próbáltam megvígasztalni, de kezdetben nem nagyon ment. Olyan aranyos volt még így is, ahogy sírt. Azok a gyönyörű fekete szemek még így is rabul ejtettek. Ahogy ültünk ott ketten a földszinten az egyik padon, valahogy hirtelen annyira megtetszett ez a lány, ahogy párszor sírva átölelt és meseszép hangján, félig sírva még mindig, panaszolta a történteket. Láttam, hogy az is zavarja egy kicsit, hogy többen látják a sírását a suliban, így felajánlottam neki, hogy hazakísérem.
– Jaj de kedves vagy! Köszönöm. – válaszolta angyali hangján.
– Nem tesz semmit, te is ezt tennéd!
Erre egy kicsit felnevetett és azt mondta:
– Veled úgysem történne ilyen, hogy sírnál egy lány miatt.