Középkori játékok 2. rész

Eleonóra, ámbár Alexandert kereste, Konradot találta férje dolgozószobájában. A helyiség tágas volt, de kevés bútorral berendezett: egy masszív tölgyfa íróasztal, mögötte egy bársonnyal fedett puha karosszék, az íróasztal előtt két másik. A falhoz tolva egy dívány, bal oldalt egy kis italos szekrény. A kandallóban vígan ropogott a tűz, amikor a sárga selyemruhába öltözött grófné belépett, és elkapta Konrad kék szemeinek érdeklődő pillantását.
Azóta a tóparti együttlét óta eltelt egy hétben még egyszer töltöttek egy sajátos éjszakát hármasban a hitvesi ágyban. Konrad de Rouen gróf érdeklődve hajolt a haditervek fölé, mielőtt felpillantott volna a belépő sógornőjére, majd emelkedett fel az íróasztal mögül.
– Ne haragudj, Konrad, Alexandert kerestem – mosolyodott el a grófné, érdeklődve figyelve az asztal mögül kilépő fiút.
– Nem tudom, merre van a bátyám, Eleonóra. Esetleg én segíthetek? – lépett a nő elé Konrad, felemelve bal kezét, és végigsimítva a selymes arcélen. A fiatalabb gróf, Eleonóra férjének az öccse ezúttal bíbor szattyánbőr nadrágot és fehér vászoninget viselt. A nő elmosolyodott.
– Konrad... ezt nem lenne szabad.
– Nem hát. De már megtettük.
– Alexander is ott volt.
– Alexander beleegyezését adta. – Futtatta ujjait a férfi a nő karcsú derekára, és húzta magához. Eleonóra hangosan kacagva hagyta magát, játékos tiltakozással fektetve tenyerét a hatalmas mellkasra. Tudta, mit érez a fiatal gróf irányában, és sajnálta saját édeshúgát, aki egy-két hónapon belül volt várható, hogy megerősítve a de Rouenek és a de Sauvielle-ek között a házasságot, hozzámenjen Konradhoz. Hiszen a fehérhajú gróf őt, Eleonórát szerette. Meglepően könnyedén fogadta combjai közé férje fivérét, és Alexander sem támasztott kivetnivalót ebben, valamilyen rejtélyes okokból kifolyólag. És bár eddig Alexander tudta nélkül nem szeretkeztek, nem támaszthatott kivetnivalót ellene, már csak azért sem, mert Konrad érintésére érezte, hogy lábai között megindul a vágyakozás nedve, s gyomra összeszorulva enged a kísértésnek. A grófnő kezei lesiklottak, gyorsan megoldva Konrad gatyamadzagját, miközben a férfi az ő ruháján matatott. Eleonóra sokkal gyorsabban elkészült, hamar lemeztelenítette sógorát, majd segített a férfinak kigombolni a bonyolult kapcsokkal, fűzőkkel fenntartott ruhakölteményt.