Kamasz tavasz 4-5. rész

4. rész

Felengedett a föld, és tűnyi vékonyságú zöld szálak könyököltek ki egyik napról a másikra. Gyerekkocsis anyukák lepték el a parkot. A padokat átfestették, foghíjaikat pótolták.
B tanár úrnak is vadonatúj bal 3-as csillant meg a szájában, miközben széles lendülettel magyarázta a fizika rejtelmeit. Sanyi szerint B tanár úr valami hajnövesztőt is használ, mert a fején tárolt készletéből az a néhány szál vészesen rákapcsolt.
Beindulni látszott az a néhány srác is az osztályból, akik eddig a szüzesség nyűgjét és nyögték. Reggel kézen fogva láttam andalogni – mint két vaklégy – Lajost és egy ismeretlen, nem túl mutatós csajt, és látszott elvarázsolt arcukon, hogy vagy már átvezették egymást a tűzkeresztségen, vagy éppen oda tartanak, csak közben útba ejtik egy kicsit a sulit is.
– Nem kell válogatni, annak is van pinája! – nyugtatott lekezelően Tibi, amikor megjegyeztem, hogy Lajos csaja nem éppen svájci óra.
Sanyi majd' minden napra tartogatott számunkra valami sürgős mesélnivalót, amikor összegyűltünk a tornaterem előtti félhomályos folyosón. Már irigykedtem is, sokalltam is a hirtelen támadt élménydömpinget, amely megszállta az utóbbi időben.
B tanár úr hirtelen elhallgatott, és a körözésbe beleszédült vércse hirtelenségével összeszedett egynéhány kószáló levelet a padokról. Ezeket osztálytársnőink írták egymásnak, mert a lányoknak sosem elég a szünet hossza az élmények részletes előadására.
Mi, srácok, akik főleg és másodsorban is saját dolgainkkal foglalatoskodtunk, nem sok információt csíptünk fel a csajos dumából, de az köztudott volt, hogy közülük utolsóként Rita is megismerkedett végre a szex-szel.
Tibinek persze ehhez is akadt hozzáfűzni valója:
– Biztos leitatott valakit!
Ő persze könnyen beszél, két olyan szuper csajjal – nővéreivel –, és főleg mindkét csaj, ha lehetséges fokozni, még szuperebb barátnőivel a héttérben.
Fizika óra volt éppen.
Fizikailag régen találkoztam már Tibi nővéreivel, főleg Timi emlékei égtek élénken emlékezetemben. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb megízlelhetem azokat a titkokat, amiket nem is annyira rejteget.
Indokoltnak tartottam magam előtt, hogy – bár még Anettal látszólag együtt járunk – gondoskodjak tartalék résről.