Szűzpart

Nyári meleg árasztotta el a kockaköves főteret. Nem ritka az efféle szeptember-kezdet, és még elviselhetetlenebbnek érezzük, ha vállunkra telepszik az új tanév.
Szótlanul a lepergett színű padon – három nap összes óraközi szünetében és délutánján kibeszéltük már a nyári élményeket, kire mi tartozott –, bámultuk a korlát mellett csapatostól elhaladó lányokat.
Kevéssel múlt dél. Nem is ettük még meg a menza ízletesnek és bőségesnek karikírozott menüjét, egymásnak idegen, közeledni szándékozó, friss osztálytársakként szokni próbáltuk a város levegőjét.
Tibi volt az egyetlen helyi lakos közülünk, a többiek mind bejárók vagy kollégisták, ám ő szolidaritásból ugyanolyan unott képpel meredt a semmibe, mint mi.
Engem ugyan nem vettek fel a koleszba, mert a család kiemelkedőnek ítélt anyagi helyezte nem indokolta ezt a rendkívüli kedvezményt: épp csak annyira viselték meg az otthoniakat tanulmányaim költségei, hogy általában a hónapok második felében nem kellett nagy bevásárlásokat rendezniük a semmiből... De ez egy másik történet!
– Mehetnénk egy kört! – javasoltam egy idő után, fészkelődve. Sosem bírtam sokáig egyhelyben .
– Nézzük meg a csajokat! – vágta rá erre Tibi.
Sanyi széttárta a karját, ami nagyjából azt jelentette: minek tennénk egy lépést is, van itt annyi csaj, amennyit éppen be tudunk fogni lapos tekintetünkkel.
Úgy tűnt, ezen elbicsaklott a kezdeményezés, pedig egyedül nem sok kedvet éreztem a kódorgáshoz.
– Van egy hely a híd után... – Hatásszünet. Éreztem, hogy Tibi nem a táj szépségeit fogja körülírni. Folytatta: – Nyáron nudisták lepik el, ilyenkor meg kijárnak a főiskolás csajok napozni...
Osztatlan figyelem és lelkesedés.
– Milyen messze van? – érdeklődött Sanyi, és felpattanva a padról, kettőt lépett balra.
– Ha arra indulsz, akkor nagyon-nagyon távol – grimaszolt Tibi és jobb felé mutatott – ugyanis amarra kell menni.
Átgázolva néptelen, homokos strandon, sárgán bóbiskoló növényzeten legalább 20 percig tartott az út.
– Nem biztos ám, hogy ott vannak! – jegyezte meg Tibi többször is, de a hév töretlennek bizonyult.
Ki-ki vérmérséklete és eddigi gyér élményei alapján elképzelte az általa ideálisnak tekintett női testeket a homokban, s mintha elszaladnának, sietősre fogtuk a menetet. Ha összeállítottuk volna a beszélgetés alapján, milyen lányokat szeretnénk meztelenül látni, a következőképpen összegezhetnénk az óhajt: mindegy.