Mérnöknő az íróasztalon

Új munkahelyet kellett keresnem. Nehéz volt annyi év után megválnom a megszokott környezettl és beilleszkednem az újba. Fokozta a gondjaimat az is, hogy a férjemmel tovább romlott a kapcsolatunk és már hónapok óta nem éltünk házaséletet. A következév tavaszán egy építkezés vezetésével bíztak meg. Itt történt velem a következő eset.

Mint minden munkanapon, ezen a reggelen is hét óra előtt érkeztem az építkezésre, ahol váratlanul, egy népes csapat élén, az igazgatóm várt. Az építkezést jöttek megtekinteni.
Átöltözni sem engedtek, azonnal az épületre kellett kísérnem, pedig nem szerettem köpeny nélkül, utcai ruhában járkálni az építkezésen. Most is feszélyezve éreztem magam a vékony nyári blúzban és fehér, pliszírozott szoknyámban. A munkások kíváncsi, szinte vetkőztető tekintetétől követve, haladtunk egyik szintről a másikra. Hirtelen egy nem túl hangos, mégis tisztán érthető megjegyzést hallottam.
– Nézd milyen jó segge van ennek a nőnek, de szívesen megbasznám.
Egy pillanatra megálltam és zavartan a többiekre néztem, de mindenki úgy tett mintha semmit sem hallottak volna. Mentünk tovább de én lopva hátranéztem és megnéztem magamnak azt, aki a megjegyzést tette rám. Egy húsz év körüli szőke fiatalember volt, az egyik kőműves.

A látogatók elmentek és én, az irodámban átöltözés közben, az öltözőszekrény belső oldalára erősített egész alakos tükörben megnéztem magamat, pontosabban a fenekemet. A fiatal kőműves szavai egész nap nem mentek ki a fejembl. Nem éreztem sértve magam, de zavart, hogy mások is hallották a megjegyzést. Nekiláttam a napi munkámnak, de hiába nem akartam, mégis többször elképzeltem milyen lenne, ha hagynám, hogy az a fiú beváltsa a szavait. Régóta nem szeretkeztem senkivel, és nagyon vágytam, hogy történjen valami.

Vége lett a munkaidőnek, egyedül maradtam az irodán. Álltam az ablaknál és néztem a sietősen távozó munkásokat. Már be akartam csukni az ablakot, amikor az öltözők felől három munkást pillantottam meg. Az egyik a fiatalember volt. Anélkül, hogy meggondoltam volna, mit teszek, kiszóltam az ablakon és megkértem jöjjön be hozzám.
A fiatalember csodálkozva felnézett aztán kérdés nélkül a lépcső felé indult.