Emma

Emma az ágyán ült.
– Nem lehet igaz – gondolta – Ilyen egyszerűen nincs.
Tényleg rossz, amikor az embernek egyszerre lenne kedve sírni, zokogni, és teljes szívéből nevetni. Ezt az érzést csak átélni lehet, leírni nem. Megoldásként Emma a párnáját kezdte ütni, majd nevetett és végül kijött egy könnycsepp a szeméből.
– Ha valaki látna, azt hinné, megőrültem – szólalt meg fennhangon.
– Pontosan – válaszolt egy hang a háta mögött.

Emma hirtelen megfordult. Ekkor eljött az a pillanat, amikor azt hitte, hogy tényleg megzakkant. Az a férfi állt előtte, aki ezt az egészet kiváltotta belőle.
Pár órával ezelőtt
Emma a munkából tartott hazafelé, amikor találkozott egykori szerelmével. A férfi épp egy buszról szállt le.
– Gábor?
– Emma? Szia!
– Szia! Hát te meg mit keresel itt? Mikor is költöztél el? Öt éve?
– Öt és fél. És egy munka kapcsán jöttem vissza.
– Itt fogsz dolgozni?
– Hm... Nem. Igazából nem én keresek munkát, hanem munkát akarok adni valakinek.
– Ez olyan... titokzatos. De ha semmi közöm hozzá, akkor hagyjuk.
– Nem. Egy ügyvédet keresek a válóperemhez.
Emma megütközve nézett a férfire. Igazából azt sem tudta, hogy házas. Illetve, hogy az volt.
– Oh, sajnálom – mondta végül.
– Semmi baj.
– Ha éppen akarsz róla, vagy bármi másról beszélni, akkor tudod hol találsz.
– Rendben Emma. Köszönöm. Akkor még látjuk egymást, de ha megbocsátasz, most sietek.
– Oké, helló!
– Szia.
Emma szinte rohant.
– Hogy én mekkora egy hülye vagyok! – gondolta magában – Ha éppen akarsz róla beszélni, tudod hol találsz?!! Miféle idióta mond ilyeneket? Tiszta hülyének nézhetett!

A helyzet az, hogy Gábor nem tudta, hogy Emma valaha is szerelmes volt belé. Jó barátok voltak, de semmi több – legalábbis Gábor szerint. Aztán Gábor összejött egy régi évfolyamtársával a gimiből, Emma pedig elfogadta a legelső alkalmat egy pizzafutár személyében. 3 hétig bírták egymást, aztán Emma szakított vele.
Emma felrohant a lakásába, ahol tovább gondolkodott a történteken, amikor is felbukkant Gábor.
– Jesszusom! De megijesztettél!
– Ne haragudj.
– Semmi baj – kapkodta a levegőt Emma – Máris megtaláltad az ügyvédet?
– Nem, most ebédszünetet tart, úgyhogy majd csak körülbelül egy óra múlva tudok vele beszélni.
– Értelek.