Marko - Életem kiterített (nem kártya) lapjai 2. rész

Lihegve pakoltuk ki a szatyrokat harmadik körre is az autóból, a készülődés izgalma borzolta az érzékeinket. A konyhában rogytunk le egy hideg üdítő mellé, miközben Evivel végigsiklott a tekintetünk a szerzeményeinken. Minden helyet elfoglaltak a nagy bevásárló központból hazahordott dolgok. Határozottan meg voltunk elégedve azzal, amit láttunk.
A húgomék a szervezés részét magukra vállalták, így két várakozással teli nap után ott álltunk a titkos bulink előtt. Egyetlen zavaró dolog keserítette meg ezt a csodálatos időszakot, Erik aki most, hogy a szüleim nem voltak odahaza, szinte folytonosan ott lebzselt. Egy idő után mindenbe kezdett beleszólni, ami kissé zavaró volt, megpróbált felügyelni ránk az idősebb jogán.
– Szoktál te buliba járni öcskös? – kérdezte tőlem, kora reggel. Erik képes volt egy szál bokszerben a konyhapultnál támaszkodni, miközben kávéval a kezében siklott végig rajtam a tekintete. Melegem lett miatta nem is kicsit, már csak a látványától is felforrósodott a bőröm, az arcom enyhén lángolni kezdett, és valahogy a levegőt kapkodva kezdtem el belélegezni, akár egy asztmás. Azon kívül volt számomra az öcskös megszólítás, olyan lekicsinylő, semmibe vevő.
– Néha – válaszoltam, miközben igyekeztem elrejteni a hangom remegését.
– Még sosem láttalak egy szórakozóhelyen sem. Miért nem jársz el Evivel? – kérdezte, miközben lassan kortyolta a gőzölgő kávéját. Hiányosan voltam öltözve én is, olyan otthonosan, az alsón kívül csak egy kis trikót viseltem. A karom megfeszült miközben szeleteltem a szalámit a reggelihez, mivel Evi, a fürdőszobába menet bekiáltott hozzánk, hogy én vagyok a soros a reggeli készítésben.
– Nagyon hasonlítasz – jelentette ki Erik, amitől a kezemben megállt a kés egy pillanatra.
– Hogyan? – kérdeztem vissza.
– A húgodra, nagyon egyformák vagytok. – Miközben ezt mondta Erik, oda jött az asztalhoz, hogy letegye a csészét. A közelségétől megremegett a kezem a kés éle pedig, beleszaladt a mutató ujjamba.
– A fenébe – szitkozódtam a kezdő ujjamat bámulva, próbáltam megállapítani, mennyire mély a vágás.
– Mutasd csak – ugrott mellém a húgom fiúja, a kezébe véve az ujjamat. – Nem túl mély, nyugi, nem kell aggódni – majd a ujjamnál fogva szinte odahúzott a csaphoz és elkezdte ráengedni a hideg vizet.