Marko - Életem kiterített (nem kártya) lapjai 1. rész

Marko vagyok, 17 éves meleg fiú. Passzív. A nemiséggel való hovatartozásomra akkor jöttem rá, amikor a tornaórákon nem tudtam levenni a szemem, egyik-másik fiú osztálytársamról. Bár már gyerekkoromban voltak jelei.
Éjjelente elcsentem a húgom babáit, fésülgettem, öltöztettem őket pont, ahogy ő nappal. A fiús játékok nem érdekeltek annyira.
Esténként, amikor már mindenki aludt belopóztam a húgom szobájába, és kölcsönvettem a kis szoknyácskáit. Magamra húztam őket, nagyon jó érzés volt. Amikor már a fodros
ruhában voltam, a babaházhoz osontam és birtokba vettem. Hát azt hiszem így kezdődött.
Lány akartam lenni. Tudtam, hogy nem helyes, de minden vágyam az volt. Irigyeltem is a húgomat, a ruhái, a játékai miatt. Úgy éreztem én is vagyok olyan szép, mint ő, nekem is olyan ruhák járnának. Lakkos pántos cipő, virággal, fodros kalap az én
fejemre is. Valóban hasonlítottunk egymásra, annál is inkább, mert ikreknek születtünk!

Persze később már tudtam, hogy nem stimmel velem valami, a vágyaimat megpróbáltam véka alá rejteni. Nem volt könnyű, de valahogy elevickéltem. Kiskamasz koromban kezdődtek újra a nehézségeim, amikor az éjszakai merevedések és
magömlések rendszeressé váltak. az agyamat, megpróbáltam lányokra gondolni. Cicikre, bugyikra, női testekre.
Emlékszem, egy Playboy újságot is megvettem dugiban az egyik osztálytársamtól, a félretett zsebpénzemből. Alig lehettem tizenhárom éves. Elemlámpával a takaróm alatt nézegettem, a csupasz női testeket. Mindhiába. Nemhogy merevedésem nem volt, még csak bizsergést sem éreztem.
Csak akkor, ha azt képzeltem, én vagyok azokban a szexis alsóneműkben, és hozzámér egy férfi. Párszor próbáltam kapcsolatot is kialakítani lányokkal, de ha hozzájuk
kellett érnem, szabályosan rosszul lettem. Így feladtam, és azt mondtam legyen, ahogy lennie kell.
Most sincs ez másként, harmadikos vagyok a gimnáziumban. Szívesen beszélgetek a lányokkal, úgy érezem velük hamarabb és könnyebben megtalálom a hangot, érdekel a divat a női dolgok, és a lényeg, a fiúk.
A szüleim rendes emberek, egy kertvárosi, családi házban élünk. A húgommal is jó a kapcsolatom, akinek néha most is beosonok a szobájába, amikor nincs idehaza, és megnézegetem a fehérneműit. A fiókjában turkálok óvatosan, nehogy észrevegye.