Egy üzletasszony naplója 10. rész

Amerika

Már két hónapja volt Doug partija a jachton, mikor egy délelőtt kezembe került a névjegykártyája annak a szimpatikus házaspárnak, akikkel ott találkoztam. Akkor csak bedobtam fiókomba a többi üzleti irat mellé, s most, hogy rendezgettem az iratokat, véletlenül került a kezembe. Meg is feledkeztem róla teljesen.
Pár napja érkeztünk haza Prágából férjemmel, Lajossal, ahol egy hetet töltöttünk együtt hármasban a gyerekkel. Én imádok utazni és meg is tehetem, de páromat nehéz elhívni, ő inkább otthonülős típus. Azért mégis összejött a dolog és egy csodás hetet töltöttünk a cseh fővárosban. Nem vagyok nagy húsos, de állandóan húst ettünk, fel is szedtem pár kilót sajnos, aminek nagyon nem örültem.
Tudtam, hogy a számomra oly megszokott és kedvelt életstílust csak úgy tudtam fenntartani, ha nagyon odafigyelek alakomra. Tisztában voltam vele, hogy elsősorban külsőmnek köszönhettem, hogy ezt a kicsapongó életvitelt folytathattam, és hogy egyáltalán ide eljutottam, hogy az Isten adta szépségemet kihasználva és ügyeskedve sikerült a biztos létfenntartást megteremtenem. Szépségemet alapvetően anyámtól örököltem, s neki köszönhetem majd 30 évesen is kislányos arcomat, karcsú alakomat, gyönyörű, szinte hibátlan bőrömet – ami a legnagyobb ajándék volt számomra az életben, hiszen jóformán sose kellett pattanásokkal és egyéb kellemetlen dolgokkal foglalkoznom –, s azt is, hogy genetikailag teljesen csupasz lábakkal áldott meg, amit így soha nem kellett borotválnom vagy gyantáznom. Anyám soha nem használta ki ezeket a csodás lehetőségeket és hűséges volt apámhoz, én viszont már egy új generáció szülötte voltam, s hamar rájöttem még kislányként, hogy mi mindenre használható ez az adomány. Viszont arra is rájöttem, el is ronthatom, ha nemtörődömségemmel nem figyelek oda bizonyos dolgokra. Ha össze-vissza eszem káros dolgokat, meghízok és oda a karcsú test. Ha ész nélkül járok szoláriumba vagy strandra és nem védem a bőrömet különböző kenőcsökkel, megcsúnyul a bőröm, sőt bőrrákot is kaphatok. A hosszú évek során kialakult pszichémben az a mély meggyőződés, hogy hiába volt eszem és hiába tanultam, mindent csakis testemnek köszönhetek, ja és persze nagyon laza erkölcseimnek.