Kalandjaim egy multinál - Kerri szabadsága

Körülbelül egy hónapja kerültem a jelenlegi munkahelyemre. A cég egy multinacionális nagyvállalat magyarországi képviselete. Sosem gondoltam volna, hogy részlegvezető lehetek egy ilyen helyen.
Az elődöm figyelmeztetett, hogy tartsam meg a távolságot a beosztottakkal, de nekem valahogy sosem feküdt ez a vezetői stílus. De talán ennek köszönhetem, hogy ilyen kalandos lett az életem...
A könnyebb összeismerkedés érdekében egy csapatépítő rendezvényt kezdtem szervezni az első hetem után. A csoportvezetők javaslatára kibéreltem a környék legkedveltebb zenés éttermét. Mivel az elődöm sosem tett ilyet, a beosztottaim között nagyon kedvelt lettem. Mind a hetven ember jelentkezett és sokan a segítségüket is felajánlották a szervezésben. Hamarosan minden feladatot átvállaltak, így én visszatérhettem a feladatkörömnek megfelelő teendőkhöz.
Épp a beosztásokat és a szabadságigényeket néztem át, amikor rövid kopogás után Kerri, az egyik csoportom ügyfélkapcsolati referense nyitott be.
– Szia, Főnök! Kerri vagyok, a tegnapi csoportmegbeszélésen találkoztunk. – Indított a húszas évei elején járó, középmagas és sportos alkatú nő.
– Persze, emlékszem. – válaszoltam
Kerri tartotta tegnap a prezentációt, amiből szinte semmire sem emlékszem, mert vagy a tüzes tekintete és csábító mosolya terelték el a figyelmemet, vagy a feszes és formás hátsója, amit az elegáns nadrágkosztüm kihangsúlyozott. Ma ennél jóval kihívóbban öltözködött. Barna, hullámos haját nem tűzte fel, így majdnem a háta közepéig ért. Egy-két tincs még a fekete-piros fűzős felsőjének mély dekoltázsába is belelógott. Göndör fürtjei olyan izgatóan simultak a kerek melleire, hogy csak akkor vettem észre, hogy valószínűleg Kerri is sejti, mi jár a fejemben, mikor lassan kisimította incselkedő tincseit a domborulatai közül.
– Gyere be! Miben segíthetek? – kérdeztem, miközben zavaromat próbáltam leplezni.
– A szabadságigényemről lenne szó. – mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
– Pár hónapja beadtam a kéréseimet, de az előző részlegvezető indoklás nélkül elutasította az igényemet. – folytatta a kis dögös, miközben szűk kis szoknyájában odatipegett az asztalomhoz.
– És úgy gondolod, hogy én majd módosítom ezt a döntést? – kérdeztem, miközben megint alig tudtam levenni a szemem a dekoltázsáról.
– Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen sármos ezüstrókával meg tudunk egyezni. – flörtölt velem, közben keze átsiklott felsője domborulatain.