Kamasz nyár 2. rész

– Hányan jutunk egy csajra? – visított valaki a bokrok mögül.
A játszótér mellett haladtam el éppen, amely közvetlenül egy lapos épület mögött kezdődik, és hosszan elterül a baloldali járda mellett. A hagyományos hinták és mászókák seregei mellett magában foglal egy apró, kacskaringós közlekedési parkot is. A sok, kékes fénnyel világító, szúnyoghálós ablak után – melyek az állomástól vezető utamat szegélyezték – felüdülés volt végre nem tévétől származó hangokat hallani.
A játszótéren nagy élet zajlott, a lárma alapján vagy nagyon sokan, vagy kevesen ugyan, de intenzíven ricsajoztak. Azt a néhány homályos lámpát, ami már tavaly sem világított, ha egyáltalán megjavították időközben, újra lekapcsolták gondos kezek marékra fogott és jól irányzott, kőkorszaki távirányítói. Minek a fény, amikor sokkal izgalmasabb kitapogatni a partnert, főleg ha ellenkező nemű?
– Add már egy körre! – Közvetlen mellettem csattant fel a követelés, csak a sövény túloldalán, mire válaszképpen hangosan fékezett egy bicikli, és zörrenve cserélt gazdát.
– Nesze!
Megtorpantam.
Általános iskola után szétszóródtunk, én is 100 kilométerrel távolabbra kerültem, s hiába jártam haza – először hetente, később kéthetente, majd havonta – hétvégenként, nem jött össze ugyanaz a társaság. Új ismerősök, új haverok foglalták el a régiek helyét mindenkinél, és a következő nyári szünetig – ami ezennel elkezdődött – minden megváltozott. Csak az ismerős hang nem!
Éreztem, hogy figyel valaki a sötétség nyújtotta előnyös helyzetéből, gyanús lehettem a hirtelen megállással, amikor ezen a terepen tisztes járókelők inkább szaporázni szokták lépteiket.
– Imíííííí! – süvöltött a régebben számtalanszor hallott hang.
Sosem hívott így, de egy év távlatából megváltozhatnak az emlékek. És sosem örült még nekem ennyire, hogy a karistolós bozóton, de egy év nagy idő lehet.
– Most jöttél vonattal? – Hangjában egy kevés lenézés, olyan egészséges szintűnek mondható, ami érthető is, hiszen őt biztosan kocsival hozták volna haza a szülei. Még két feltétel teljesülése esetén fordulhatna elő: Ha elengedték volna vidékre tanulni, s ha tévedésből egyáltalán felvették volna valahová. Úgy tudom, pihenéssel töltött egy évet, ami érthető is, ha számításba vesszük, micsoda megerőltető lehetett számára a korábbi 8 esztendő monoton tanulása. Esetleg pihenés mellett bejárt apja cégéhez, és élvezte, hogy kisfőnöknek tekintik az egyszerű, simulékony emberek.