Egy hölgy Angliából

A sárga Volvo megállt a szálloda bejáratánál.
– Vigye a parkolóba! – szólt a sofőr felé Miss Dorothy, s kiszállva az elegáns kocsiból gyors léptekkel eltűnt az ajtóban.
A főportás már tudott az érkezéséről, mert a szállodai szobát előre lefoglalta, mint ahogy mindig tette, amikor ellátogatott Magyarországra.
Szeretett Budapestre jönni, tetszett neki a város, és kedvelte a magyar férfiakat.
Még nyolc évvel ezelőtt került olyan helyzetbe, hogy apja – egy orvos kongresszus alkalmával – elhozta őt Pestre, és akkor ismerkedett meg Zoltánnal is. A rövid két hét alatt úgy összebarátkoztak, olyan szerelem szövődött közöttük, hogy az elutazás előtt egymásé lettek. Dorothy még szűz volt. Ám egyáltalán nem bánta meg, hogy Budapesten hagyta szüzességét, mert Zoltán olyan férfi volt, aki meglehetősen magas szintű szexuális kultúrával – no meg gyakorlattal – rendelkezett, s így szinte a legkisebb fájdalom nélkül vette el Dorothy ártatlanságát. A profi "akcióba" nyilván besegített az a tény is, hogy Zoltán tíz évvel volt idősebb a lánynál, s így már kellő tapasztalattal bírt. Mindezt csak jóval később tudta Dorothy igazán értékelni, amikor visszautazott Angliába, s ott egyre másra csalódnia kellett a hazai férfiak tudományában. Ezért is szeretett Budapestre látogatni, mert itt mindig talált magának egy-egy olyan férfit, aki legalább fél évre ellátta valódi szerelmi élménnyel. Most is azért jött. S úgy tervezte, hogy ezúttal Zoltánt is felkutatja. Noha az utóbbi években ez mindinkább kockázatossá vált, mert a férfi három éve megnősült. A felesége pedig őrült féltékeny volt.
– Tessék a szobakulcs, kisasszony, a száznégyes az öné! – szólt a főportás udvarias mosollyal, majd a lift felé mutatott.
Miss Dorothy friss lendülettel lépett a felvonóba, s mint aki nem is több ezer kilométert utazott, vidáman dudorászva vonult a lakosztályába. Már előre felcsigázta hangulatát az a tudat, hogy este látni fogja Zoltánt, sőt, talán szeretkezhet is vele. Azért drukkolt most igazán, hogy a férfi felesége legalább az egyik éjszaka kórházi ügyeletben legyen.
A csomagok és ruhák kipakolása után már emelte is a telefonkagylót, tárcsázott, és hívta a Dél-pesti Kórházat. Zoltánnak közvetlen száma volt.
– Tessék, itt Balog doktor! – szólt a kagylóba egy kellemes hang.
– Találd el, ki vagyok? – suttogott angolul Dorothy, és várta a hatást.
A férfi kicsit bizonytalankodott, majd hirtelen fölkiáltott: