Perverz sztorik - Én és a kisöcsém 1. rész

A gyerekkorom eléggé hányatott volt. Az apám , verte anyámat, folytonosan állt a balhé, a kiabálás jutott vacsorának. De egy napon szerencsére megszabadultunk tőle. Lekopott egy kurvával. A baj, csak az volt, hogy elvitte az egy évvel fiatalabb öcsémet is. Piszkosul hiányzott a kis Tibike. A göndör szőke haja, a maszatos kis pofija, a finom kisbabás illata.
Anyám sem tudott megmaradni egy pasi mellett vagy azok mellette, a lényeg, hogy legalább félévente új apukám volt. Egyik fiatal, magas, a másik pocakos, idősödő figura.
Anyámat viszont ribancnak hívta mindegyik, ebben nagyon is hasonlítottak egymásra.
Rossz volt így élni főleg, hogy folyamatosan magányosnak éreztem magam, és az igazi apám arca az idők folyamán egészen elhalványodott előttem.
Teltek – múltak az évek, és lassan megszoktam a magányt, ami éjjelente körbevett.
Egyszer csak arra mentem haza, hogy egy iszonyúan jó pasi van a konyhánkban. Egy pillanatra nem kaptam levegőt. Magas, és helyes volt, erősnek tűnt, de nem túl izmosnak. Pont az esetem.
Olyan, aki után a lányok sóhajtozva forgolódnak, és ha szól hozzájuk, a legszebb mosolyukat villantják felé. Fogkrémreklám – szerűt.

Amikor belenéztem a kék szemébe megdobbant a szívem, és remegni kezdett a lábam. Láttam, hogy a tekintete végig siklik a farmer sort alól kivillanó csupasz lábszáramon, a combomon.
Majd feljebb kapaszkodott a szeme, a feliratos ujjatlan pólómra, és a két kiemelkedő csúcsra, mivel szép nagy gömbölyű melleim lettek addigra.
– Helló Sandyka én vagyok az Tibi, nem ismersz meg? – Kérdezte tőlem, hitetlenül a fejét rázva, amitől a göndör, angyalhajának loknijai, követték a fejének minden rezdülését.
Csak álltam, és bámultam, a szám tátva maradt, és bár akartam mozdulni, nem ment. Földbe gyökerezett a lábam, és nem működött egy belső szervem sem, mert olyan nagyon meglepődtem.
Lassan a tétova mozdulataim felgyorsultak, és a végén ott csimpaszkodtam, az én édes kis öcsém nyakába. A kicsi persze túlzás, mert az álláig sem értem, szabályosan ráakaszkodtam, mint egy karácsonyi csomag.

Dicsért, erre még emlékszem. Mennyire csinos vagyok, más emlék nem maradt az agyamban a boldogságtól. Csak foszlányok, érzések, érintések tömkelege. A régi és új dolgok egyeztetése, a hitetlenség és az újra hinni akarás.
Amikor közölte, hogy iskola mellett dolgozik, és velünk fog lakni, nem volt nálam boldogabb lény a világon.