Vivat Bacchus 1. rész

Eva kényelmesen terpeszkedett a fotelében. A vastag bőrrel borított bútor enyhén besüppedt alatta és ő úgy érezte, mintha egész testét puha tollak simogatnák. Egy pillanatra lehunyta a szemét és feltette a lábát az asztalra. Élvezte a helyzetet. Ahogy belepillantott az asztalával szemben álló hatalmas tükörbe, úgy érezte teljesen meg van elégedve azzal, amit lát.
Szerette néha csak úgy nézni magát a tükörben. Ez nem amolyan női hiúság, vagy magamutogatás volt a részéről, csak néha szerette, ha magát is látja a körülötte életben. A nő, aki visszatekintett rá, egy perccel sem nézett ki huszonnyolcnál többnek. Hollófekete haja szigorúan hátra fogva lógott le a háta közepéig. Arca ettől kissé feszesebb és komolyabb lett, amin még dobott is valamennyit barna szemeinek fürkésző tekintete és vékony ajkai, amelyeket gyakran préselt össze, ha valamire nagyon figyelt, de mindez cseppet sem öregbítette őt. Épp úgy, ahogy elegáns kosztümje és vékonyított lencsés szemüvege is inkább egy fiatalos nő hatását keltette, mint egy komoly üzletasszonyét.
Az irodában teljes csönd volt, de ahogy kitekintett az egyik fal nagyobbik részét elfoglaló ablakon, elé tárult a Bacchus bár élete. Szerette figyelni, ahogy zajlik az élet a kis kávézóban. Bőrfotelében üldögélve az ablakon keresztül belátta az egész helyiséget, de mivel az üveg kívülről sötétített volt, őt senki sem látta. A falak hangszigetelése tökéletes volt, így egy hang se szűrődött át a kinti zenéből és zsivajból. Ez volt Eva saját kis menedékhelye. Gyakran üldögélt a pultnál és figyelte a vendégeket. Néha meg is szólított egyet-kettőt és igyekezett eltitkolni kilétét, legalábbis amíg lehetett. Jobb volt, hogyha a beszélgetőpartner csak akkor jön rá, hogy a vele szemben ülő fiatal és észvesztően csinos nő valójában a hely tulajdonosa, amikor már beindultak a dolgok. De többnyire jobban szeretett csendben megbújni a háttérben. Egy olyan helyen, ahonnan ő mindent lát, de őt senki nem látja. És erre az irodája tökéletes volt. Innen büntetlenül szemlélődhetett, anélkül, hogy bárki megzavarná.

A Bacchus kávézót tulajdonképpen úgy örökölte. Régen rengeteget jártak ide a barátaival szórakozni. Mindenki ismerte már őket. Mondhatni törzsvendégek voltak. Aztán a vendégek kezdtek elmaradozni és a tulajdonos a csőd szélére került. Bóvliért adta át az egészet Evának, aki hamar kicsinosította és alig egy év alatt ismét felfuttatta a kis bisztrót.