Profi albérlő a szomszédom
1. rész
Hetekig abban az önérzetes öntudatban töltöttem privát szabadidőm egy hányadát a wc-n, hogy senki nem lakik a fal túloldalán. Talán négy héten át...
Attól a hajnaltól fogva vált zavartalanná az , amikor nagy sürgés-forgás- közepette, markos emberek kétszer megpakoltak egy költöztető kamiont – minden szakszerűen leragasztva, bedobozolva –, feketelyuknyi csend lett.
Néhány nap alatt meg is szoktam, hogy a közös, papírvastagságú fal mentén semmit nem hallottam átszűrődni.
Méghogy szűrődni? Korábban, mondhatni fénykorában szinte felerősítette a hangokat a nagyobbik kisszoba, spejz, fürdőszoba és wc vonalát a másik, tükörszerű alaprajzzal tervezett, szomszédos objektumtól elhatároló színes valami. Néha kedvet kaptam lekaparni a csicsás tapétát, csak az tartott vissza, hogy talán alatta már a szomszéd lakás tapétájának hátoldalát találom... Mint egy gigantikus membrán – ez volt a válaszfal.
Így könnyen belátható lehet, hogy a fürdőben a csobogásról empirikus úton kellett kideríteni, melyik kádba folyik a víz a kettő közül: falon innen, vagy falon túl. Ha a szemembe szivárgott a tusfürdő, levegőért és vízért egyszerre kapkodva azt hallottam a túloldalról, milyen ügyetlen vagyok... Az éléskamrában nem illett csámcsogva beleharapni a kolbászba, mert áthallatszott. A az üvegek, valaki túlról rámripakodott:
– Mit keresel?!
És a wc... Az a rémálmom, amikor azt hittem, egyedül a szűk magányban, s hirtelen lapozás hangjára figyeltem fel mögülem, a falon túlról. Megkérdezhettem volna: "mit ír az újság, szomszéd? "
Az erkély – vagy ahogy a szomszéd nevezte: loggia – közösködése nem zavart. Egy áttetsző üvegfal választott el minket faltól-korlátig, és majdnem bokától csaknem mennyezetig. Tisztán megfigyelhettem a szomszédasszonyt, amikor kinn ácsorgott cigizni, és csak felülről öltözött fel – mert az utcáról az erkély tömör fakorlátja miatt kandi tekintetek csak deréktól felfelé láthatták –, jól ismertem már egész széles bugyi-készletét... Egyszer, ha reggel megkérdezi a falon keresztül, melyik apró bugyi következik, hibátlanul soroltam volna, melyik esedékes.
Elköltöztek hirtelen, és elvitték a megszokott hangokat, zajokat, neszeket is, amik már hozzánőttek közös életünkhöz, sőt mindenható amplitúdóval át – és behálózták azt.
Négy hete már...
Hetekig abban az önérzetes öntudatban töltöttem privát szabadidőm egy hányadát a wc-n, hogy senki nem lakik a fal túloldalán. Talán négy héten át...
Attól a hajnaltól fogva vált zavartalanná az , amikor nagy sürgés-forgás- közepette, markos emberek kétszer megpakoltak egy költöztető kamiont – minden szakszerűen leragasztva, bedobozolva –, feketelyuknyi csend lett.
Néhány nap alatt meg is szoktam, hogy a közös, papírvastagságú fal mentén semmit nem hallottam átszűrődni.
Méghogy szűrődni? Korábban, mondhatni fénykorában szinte felerősítette a hangokat a nagyobbik kisszoba, spejz, fürdőszoba és wc vonalát a másik, tükörszerű alaprajzzal tervezett, szomszédos objektumtól elhatároló színes valami. Néha kedvet kaptam lekaparni a csicsás tapétát, csak az tartott vissza, hogy talán alatta már a szomszéd lakás tapétájának hátoldalát találom... Mint egy gigantikus membrán – ez volt a válaszfal.
Így könnyen belátható lehet, hogy a fürdőben a csobogásról empirikus úton kellett kideríteni, melyik kádba folyik a víz a kettő közül: falon innen, vagy falon túl. Ha a szemembe szivárgott a tusfürdő, levegőért és vízért egyszerre kapkodva azt hallottam a túloldalról, milyen ügyetlen vagyok... Az éléskamrában nem illett csámcsogva beleharapni a kolbászba, mert áthallatszott. A az üvegek, valaki túlról rámripakodott:
– Mit keresel?!
És a wc... Az a rémálmom, amikor azt hittem, egyedül a szűk magányban, s hirtelen lapozás hangjára figyeltem fel mögülem, a falon túlról. Megkérdezhettem volna: "mit ír az újság, szomszéd? "
Az erkély – vagy ahogy a szomszéd nevezte: loggia – közösködése nem zavart. Egy áttetsző üvegfal választott el minket faltól-korlátig, és majdnem bokától csaknem mennyezetig. Tisztán megfigyelhettem a szomszédasszonyt, amikor kinn ácsorgott cigizni, és csak felülről öltözött fel – mert az utcáról az erkély tömör fakorlátja miatt kandi tekintetek csak deréktól felfelé láthatták –, jól ismertem már egész széles bugyi-készletét... Egyszer, ha reggel megkérdezi a falon keresztül, melyik apró bugyi következik, hibátlanul soroltam volna, melyik esedékes.
Elköltöztek hirtelen, és elvitték a megszokott hangokat, zajokat, neszeket is, amik már hozzánőttek közös életünkhöz, sőt mindenható amplitúdóval át – és behálózták azt.
Négy hete már...
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 16 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. december 10. 14:42
#11
Sok a köntörfalazás.
1
a
angel234
2021. június 26. 04:08
#10
Ez a írás tetszett,megnéztem volna egy folytatást,de sajnos az már itt nem lesz.
1
f
feherfabia
2015. június 4. 06:27
#9
közepes!
1
d
deajk2008
2015. április 5. 18:27
#8
tetszett... 8p és folytasd
1
t
tiborg
2014. november 5. 08:09
#7
tetszett....7
1
zsuzsika
2014. november 5. 07:51
#6
Jó.
1
p
papi
2014. február 10. 06:08
#5
Egész jó
1
a
A57L
2013. július 15. 06:08
#4
Nem rossz.
1
g
genius33
2013. április 18. 07:26
#3
Én is bizok a folytatásban 🙂
1
i
inqian
2011. május 19. 12:47
#2
jól érzem, hogy lesz még folytatás?
1
T
Törté-Net
2011. május 19. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1